Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)
évben gyöngítette meg a túlhatalommal bíró belügyet a párthatalom, bizonyítandó a Nyugat és a szovjet előtt, hogy Romániában stabilak az állapotok, nincs szükség a szovjet tanácsadók és a megszálló szovjet hadsereg további jelenlétére. A kisebb megmozdulások, zavargások után a visszarendeződő hatalom első dolga volt a besúgóhálózat megerősítése. Hogy pontosan milyen technikák szerint történt, nem tudjuk, azok, akik a beszervezéseket kieszelték és végrehajtották, hallgatnak, de ha megszólalnának, minden okunk meglenne, hogy kétségbe vonjuk szavuk hitelességét. Maradnak a dokumentumok, amelyek meglehetős furcsasággal kerülhetnek nyilvánosságra. Romániában a többi posztkommunista állammal szemben csak mintegy évtizeddel a rendszerváltást követően válhattak kutathatóvá a belügyi iratok, ekkor is csak korlátozottan. Dávid Gyula írja, ennek a még így is hatalmas hozzáférhető anyagnak is csak töredéke, körülbelül 10%-a van földolgozva. Kérdés, a majdan hozzáférhetőek mennyiben jelentik a teljességet, hiszen az iratmegsemmisítés Romániában éppúgy működött, ahogy bárhol a világon. A kutatók feltételezik, hogy a Hálózat a hatékonyság érdekében belső jelentéseiben pontosságra törekedett - hogy ez a pontosság mennyire vonatkozik az ügynökjelentésekre is, nem tudhatjuk, tehát a hozzáférhető dokumentumok hitelességében sem lehetünk száz százalékig bizonyosak -, nemcsak az iratmegsemmisítés, de az irathamisítás is működhetett. S ha netán megszólalnának azok, akik irányították és végrehajtották a beszervezést, megrendelték és átvették a jelentéseket, minden okunk meglenne arra, hogy kétségbe vonjuk szavuk hitelességét. Meglehetősen vakon repül az utókor, amikor messzemenő következtetéseket von le abból a csekély forrásanyagból, amelyet ránk hagyományozott és látni enged a Hálózat. * Ha valóban sor került Szilágyi Domokos beszervezésére, annak több okát vélelmezik a kortársak. A börtönt gyenge fizikumával, túlérzékeny idegrendszerével nem élte volna túl, összeroppant volna. De az is lehetséges, hogy különös, perverz örömet jelentett a Hálózatnak, hogy éppen egy református pap fiát bírják rá az együttműködésre. Ugyanis ő volt a harmadik olyan fiatalember, aki papi családból egyáltalán egyetemre mehetett (Péterfy László képzőművészt és a Kalevala-fordító Nagy Kálmánt követően). Nyolcgyermekes családból érkezett, a család igen szűkösen élt, szükség volt minden fillérre, az ösztöndíjra is, ezért felvételizett, bár kitűnő középiskolai bizonyítványa alapján e nélkül is felvették volna. 1955-ben, az iskolarendszer átszervezése miatt, tizenhét évesen kerül az egyetemre, szinte még gyerek. Az ötvenhatos romániai zavargásokat irracionális méretű megtorlás követte, emberek tűntek el egyik napról a másikra, köztük jelentős arányban olyanok, akik semmilyen módon nem szálltak szembe a rendszerrel. Az általános zavarodottság, a belügy zsaroló-kényszerítő módszere elbizonytalaníthatta, és talán azt is láthatta, hogy jelentősebb személyek is megroppantak. Talán, de ezek csak találgatások. Azt viszont pontosan tudta, hogy ha együttműködésével meg is menti a meghurcoltatásoktól magát, barátnőjét, esetleg a papi nagycsaládot, súlyos normaszegést követ el, mely homlokegyenest 22
