Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)
Pécsi Györgyi Az értelmezés zavara Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan" költészetének olvasásához Szilágyi Domokos háromszor szólította meg elemi erővel - elsősorban a romániai - magyar irodalmi, szellemi közéletet. Először pályája indulása és formálódása idején provokatívnak tetsző, a hagyományok ezer szálából szőtt, roppant formaváltó költészetével, mellyel berobbanva átrendezte a modem kortárs romániai magyar költészetről és irodalmi hagyományról való gondolkodást. Másodszor önként vállalt halálával, amely a diktatúra idején az egyetlen szabad cselekvés választásának szimbolikus kifejezőjévé magasztosodott. Költészete és tragikus halála a megalkuvást nem ismerő erkölcsi tisztaság legendáját költötte a költő személye és műve köré: öngyilkossága tiltakozás volt a totalitárius, az embert és magyarságot semmibe vevő hatalom ellen, tette logikusan következett életművéből és életművével tökéletesen egybevágó életéből (Székely János ír ekként Petőfi haláláról). Vagy, ahogy emelkedett méltósággal összegezte Cs. Gyímesi Éva, Szilágyi életműve a tragikus, önkéntes halál mítosza nélkül is eszménnyé emelkedett a maga elsődleges befogadói közegében: „Szilágyi Domokosnak nincs szüksége a mi legendáinkra, nekünk van szükségünk az ő példájára, de nem pusztulásának közösségi jelképpé avatott értelmében, hanem a költészetében élő szellemiség és ethosz értelmében, amelyet követni sokkal nehezebb, mert rendkívül igényes, de az emberhez leginkább méltó."1 Harmadszor akkor szólította meg utókorát és kortársait, amikor három évtizeddel halála után nyilvánosságra került, hogy a következetes tisztaság és meg nem alkuvó romlatlanság költője titkos ügynöki jelentéseket írt. E legutóbbi megszólítása volt a legsokkolóbb, és ennek a megszólításnak a foglyává vált az utókor. Egy mítosz omlott össze, és a fölgyűrűző elbizonytalanodás - egyelőre megválaszolatlan - kérdések sorát vetette föl: vajon életműve túléli-e, hogy az ember elveszítette ártatlanságát; benne van-e a költő verseiben a bűn, a bűntudat és a vezeklés; öngyilkosságát ama zárójelbe tett másik élete okozta-e; s végül: a költő mennyiben tekinthető árulónak és/vagy kora áldozatának? Ahogy a maga korában megformálódott életműve, majd tragikus halála, úgy e harmadik meg- * * Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. Bukarest, 1990, Kriterion. 10-11. 19
