Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója

Juhász Gyula ekkor lépett fel először a nyilvánosság előtt Szegeden, ráadásul a város legillusztrisabb társaságának felolvasó ülésén. A cikkek célja is az elsősorban, hogy elfogadtassák őt a szegedi közönség előtt.

Először is szegediként. A Délmagyarország és a Szeged és Vidéke számára ez „egyértelmű", a Szegedi Napló azonban - mivel Juhász beválasztása idején szakolcai, székfoglalójakor viszont makói tanár - „csupán" helyi származását hangsúlyozza. Ráadásul kétértelmű állítása szerint Juhász „szegedi születése volt a kapcsolat, melynek révén a társaság tagjává avatta őt". Ami egyrészt igaz, viszont ezzel implicite azt is sugallják, hogy valójában nem a költői értéke miatt. - A szegediség kitétele azonban annál is érdekesebb, mert a Dugonics Társaság nem minden tagja született Szegeden. Hogy csak pár példát említsünk a lapot aláírók közül: a Társaság következő elnöke, Szalay József Békéscsabán, főtitkára, Móra Ferenc Kiskunfélegyházán, Kisteleki Ede Kisteleken látta meg a napvilágot, a levél címzettje, Pósa Lajos pedig a Gömör megyei Radnóton. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy Juhászt ekkor Szeged mellett még két város ismerte el sajátjaként. A Nagyvárad című lapban így tudósítottak az eseményről: „az első ülésnek kedves szereplője volt Juhász Gyula, a Nagyváradról elszármazott kitűnő poéta",32 a Makói Újság cikke viszont „egy makói profesz- szor irodalmi sikeré"-ről tudósított.33

Másodszor is modern költőként. A Szegedi Napló cikke élesen szembeállítja őt nemzedékével. Mint láthattuk, már a felolvasóülést előzetesen hirdető cikk is kiemelte őt a modemek közül: „tehetségénél csak az új írói nemzedékben szokatlanul kivételes szerénysége nagyobb", ez a kommentár azonban még tovább fokozta Juhász kontrasztálását saját írógenerációjával. S bár Juhász modernségét eltagadni ekkor már nem lehetett (hiszen többek között a Nyugatban jelentek meg versei), a cikk szerint mégsem tagja az Ady nevével fémjelzett „nyugatiasán rikoltozó" poétáknak. „Benne klasszikus összhangban találkozik az újszerű a mindig művészivel” - írták róla, s ez a zavaros, szakmainak tűnő, de valójában semmitmondó frázis nemcsak a cikkíró véleményét fejezte ki, de annak az alapvetően konzervatív ízlésű közönségnek is szólt, akik számára ekkoriban éppen Pósa Lajos és maga a cikkíró, Kisteleki Ede volt az ünnepelt költő. A Szegedi Napló szerint Juhász tehát modem, sőt a „legkülönb", de mégsem „igazi" modem, különben pedig „a mi fiunk". Akinek modernségét ellensúlyozza helyi származása. Tehát, végső soron, kimondatlanul azt mondták ki, hogy a modernség ellentétes pólusa a szegediség. A cikk így egy helyi költő kvázi modernség- kritikája is egyben, a maga módján.

S hogy a Szegedi Napló gyakorlatában ez - még Juhász kapcsán sem - egyedi eset, arra még egy példa: 1915 elején maga a főszerkesztő, azaz Móra írt kritikát Juhász második kötetéről (Új versek, 1914). Viszont ez sem „igazi, tárgyszerű kritika; a könyvről, ill. a versekről tulajdonképpen semmit nem mond, a tárgyszerű jellemzést Juhász költészetének frázisszerű, általánosságokban mozgó magasztalása helyettesíti. Szó sincs tehát arról, hogy Móra ízlése közeledett volna a Juhászéhoz. Sőt e dicséret kimondottan kétélű, mert szembeállítja Juhászt a nyugatosokkal, s leválasztani igyekszik róluk, »...belső megnövelésével - írta Móra Juhászról - karrierje nem tartott lépést. Azt a karriert értjük, amit a profanus vulgus annak hív. [...] Ilyesfajta sikerek többé- kevésbé kijutottak azoknak, akikkel inkább véletlenül, mint lelki összetartozandóság révén együtt indult Juhász Gyula, de nem hisszük, hogy az ő autogramjai oly kapósak lennének, mint a szervezett kortársaié [...] nagy irodalmi iskolázottsága jóformán egyetlen közös tulajdon32 Idézi: JGYÖM 2. köt. Versek II. 1912-1925. S. a r.: Ilia Mihály és Péter László. Bp., 1963. 434. - A kiemelés tőlem: BBT.

33 Juhász Gyula székfoglalója. Egy makói professzor irodalmi sikere. Makói Újság, 1913. okt. 29. 1-2. Vö.: Péter László: Juhász Gyula. Bp., 2002. 93-94.

104