Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója
A Dugonics Társaság most honorálta Juhász Gyula költői nagyságát, mikor tagjai sorába jelölte, és Juhász szegedi tisztelői mozgalmat indítottak aziránt, hogy a -poétát Szegedre helyezzék át. Juhász ez idő szerint Szakolcán él, ott tanároskodik a gimnáziumban. A Pozsony megyei kis község semmiképpen sem lehet alkalmas arra, hogy szárnyakat adjon Juhász zsenialitásának, és úgy Szeged, mint az író érdekében nagyon okos dolog volt ez az akció, melyet Juhász Szegedre helyezése érdekében indítottak. Azt a kérvényt, melyet Juhász áthelyezése érdekében akar átadni a kultuszminiszternek Szeged úri társadalma, bizonyos, hogy kivétel nélkül minden úri ember aláírja és frappánsabban nem nyilatkozhatik meg egy nagy város közönsége, mint ahogy Szeged közönsége tenné azt egy tanári áthelyezés érdekében. Nincs az a hatalom, mely ilyen kérvényt ad acta tegyen és ne teljesítsen, és kétségtelen, hogy a kultuszminiszter szíves örömest teljesítené egy nagy magyar városnak szülötte iránt való szeretetét. Kár, hogy az okos ötlet kivitelét már nem olyan okosan intézik, mint azt megérdemelné. A jóakarat és nemes buzgalom megvan a kezdeményezőknél, azonban hiányzik az ilyen ügyekhez feltétlenül szükséges körültekintés és tapintat. Az öntudatos igyekezet azt diktálná, hogy ilyen kulturális és közérdekű akcióhoz elsősorban azoknak az aláírását kérjék, akiknek valamelyes közük van a szegedi kultúrához. Ehelyett már addig sokan aláírták ugyan a kérvényt, de nagyon kevesen olyanok, akiket ez elsősorban megilletett volna. Irodalmi és közoktatásügyünk jelesei közül alig-alig íratták alá eggyel is a kérvényt. Pedig ez a nemes akció igazán nem lehet alkalom arra, hogy Szeged társadalmi jeleseit ezzel a mellőzésnek látszó sértéssel illessék. No, de ez se baj. Lényeges az, hogy az akció sikerrel járjon, és hisszük mindennek dacára is, hogy sikere lesz és Juhász Gyula rövidesen valamelyik szegedi középiskolában terjeszti a műveltséget, és a szegedi sajtóban fejti ki eszményi tudását és írói vénáját."2* Nem szimpla összefoglaló ez, gondolatmenete egyenes úton jut el Juhász méltatásától a város kritikájához. Juhász „hazahozatalát" elsősorban Szeged érdekének tünteti fel, de a városi akció fő kerékkötője is maga a város: nagyon helyénvaló az „összefogás", de a fejetlen fellángolással is szinte csak ártanak Juhásznak. Ezt a cikket olvasva írta Juhász Király-Köriig Péternek pár nap múlva: „Olvasom a D-g.- ban a »mozgalmat«. [...] Remélem, hogy [...] szerencsés véget ér",24 25 és nem sokkal később a Dugonics Társaság egyhangúlag fel is vette „a szegedi származású kiváló költőt és írót" tagjai közé.26 A Szegedre helyezés ügye azonban másképp alakult. Fél évvel később, szeptember 24-én még mindig Szakolcáról írt levelet Bevilaqua-Borsody Bélának, a Nemzeti Múzeum tisztviselőjének: „Nem sokkal azután (mert a Bulyovszky díjat elnyertem) a szegedi írók mozgalmat indítottak Szegedre helyezésem érdekében. Ezért (bízva benne) nem alkalmatlankodtam Önnek, de a szalmatűz ellángolt s én ismét Szakolcán vagyok".27 Juhász hivatalosan (is) elfogadott szegedi költő volt már tehát, tagja a Dugonics Társaságnak, de nem ebben a városban élt. * A terv nem sikerült, s bár Juhász végül is kiszabadult Szakolcáról, de nem Szegedre. Csak közelebb a városhoz: Makóra került, s immár onnan jött székfoglaló előadását a Dugonics Társaságban megtartani. 24 Mozgalom Juhász Gyula érdekében. Délmagyarország, 1912. máj. 5. 8-9. 25 JGYÖM 9:252 26 Közgyűlés a Dugonics Társaságban. SzéV, 1912. máj. 17. = DM, 1912. máj. 18. 7-8. A Szegedi Naplóban nem találtuk e híradást. 27 JGYÖM 9:258. 102
