Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója

Gyula versei, 1907) mellett ekkor már bemutatták és kiadták egy drámáját (Szép csöndesen, 1909), valamint - s ez számára hosszú távon fontosabbnak bizonyult - szerepelt A Holnap első és második antológiájában (1908, 1909), többek közt Ady és Babits társaságában.

A Dugonics Társaság 1912. április 29-én jelölte ismét, és a május 16-án tartott közgyűlésén vette fel a szépirodalmi osztályba - Bánfalvi Lajos megüresedett helyére - rendes tagnak őt, a „szakolcai főgimnáziumi tanárt, a szegedi származású kiváló költőt és írót"}0 (Ugyanekkor két másik jelöltet is érdemesnek találtak erre a tisztségre: „A tudományos osztályba új tagokká választották egyhangúlag Fekete Ipoly kegyesrendi főgimnáziumi tanárt, klasszika-filológust, s Szalay József dr. h. főkapitányt, bibliográfust.") A taggyűlés után Juhász Szakolcáról írt Tömörkénynek köszönőlevelet: „hálás örömmel köszönöm a megtisztelő, egyhangú választást, és ígérem, hogy a legmagyarabb város irodalmi társaságának buzgó és tevékeny tagja leszek. Kérlek szépen, add át köszönetemet és ígéretemet a Társaságnak. "u

*

Juhász Gyula körül 1912 elején gyorsultak fel az események. Az év első napjaiban a Petőfi Társaság kétszáz koronás díját kapta A pannóniai légió dala című elbeszélő költeményéért, majd erre a hírre reagálva levélben gratulált neki január 8-án Balassa Armin aki ekkor nemcsak a Szeged és Vidéke főszerkesztője volt, hanem a Dugonics Társaság szép- irodalmi osztályának vezetője is (gratuláló levelét a Társaság levélpapírjára írta).10 11 12 Juhász válasza ezért a kettős tisztséget viselő Balassának szólt: „Adja át a Szeged és Vidéke és az egész szegedi sajtó érdemes munkásainak, értékes embereinek is hálám, ragaszkodásom, meghatott kollégiális szeretetem őszinte és megkülönböztetett kifejezését. A Dugonics Társaságot, ahol annyi kedves nagy íróm ékeskedik, tisztelettel köszöntőm. Szegedet pedig, imádott szülötte földemet, hová száműzöttként évek óta vágyom, ölelem magyar lelkem elbúsult hevével. "13

A levélben - melyet először a Szeged és Vidéke közölt, mégpedig egy cikk belső idézeteként - Juhász őszinte honvágyát fogalmazta meg, s ez fontos életrajzi események indítója volt. A cikkben ugyanis „válaszoltak" rá neki: a gratuláció mellett megüzenték, „hogy a Dugonics Társaság szépirodalmi osztályában megüresedett helyre őt kívánják jelölni. [...] Remény van arra, hogy Juhász Gyula Szegednek, ahová száműzöttként évek óta vágyik, mihamar újból állandó lakója lesz. A szegedi írók körében ugyanis mozgalom indult meg, hogy Zichy János gróf közoktatásügyi miniszternél kérjék Juhász Gyulának egyik szegedi középiskolához való áthelyezését."14

Két héttel később, anyjához írott levelében, Juhász azonban már inkább az áthelyezés sikerében való kételkedésének adott hangot: „Az én ügyem, a Szegedre helyezés, nem tudom, hogy áll. [...] Egy bizonyos, én mindent megtettem, folyamodtam és mellékeltem, amit lehetett. A szegedi mozgalom - úgy látom innen messziről - elcsöndesült. Ez is szalmaláng volt csak, mint annyi minden, amit érdekemben ígértek? Péter [ti. Király-König Péter, Juhász húgának férje] talán szólhatna a »mozgalom« emberei valamelyikének, hogy ha komolyan csinálják, most lépjenek föl, most tegyenek valamit értem: ez mindenképpen - irodalmi és politikai tekintetben - a legjobb időpont, ha ezt elmulasztják, akkor, úgy lehet, itt ragadok ebben a fészekben."15

Pontosan nem tudni, hogy vajon tényleg a sógor járt-e közben - Király-König Péter (1870-1940) elismert zeneszerző és a Városi Zeneiskola igazgatója volt -, mindenesetre

10 A Dugonics Társaságból. Szegedi Napló, 1912. máj. 18. 11., ill. A Dugonics Társaság ötven éve 1892- 1942. Ötven év titkán jelentése. Szeged, 1943.139.

11JGYÖM 9:253.

12 JGYÖM 9:248.

13 JGYÖM 9:248-248.

14 juhász Gyula és a Dugonics Társaság. SZéV, 1912. jan. 15.

15 JGYÖM 9:250.

99