Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Térey János: Asztalizene
Együtt jártunk Bécsbe, a Staatsoperbe. Mindenkire volt egy rossz szava, Az egyik impotens, a másik Rosszul intonál, vagy süket vagy kövér... Elmarta maga mellől a barátait. A rendezőket, basszbaritonokat, mindenkit. Naponta egyet. így kötötte össze A kellemetlent a haszontalannal; S egy pillanat alatt öregedett meg. GYŐZŐ Tudod, egy sorstépte lélek. Nagy csodát ne várj. Tíz éve jött át Vásárhelyről, azóta lohol, Keresi a helyét. Számára túlélőtúra az élet. Nem élvezi csöppet se: megúszni szeretné, Átvészelni a forró helyzeteket. DELFIN Mintha ólálkodna közöttünk, Pedig törvényesen van jelen. Rossz a lelkiismerete? Azért most Lesz hozzá egy pár szavam. Figyeljetek. Delfin elővesz a táskájából egy újságot, hüvelyk- és mutatóujja közé csippenti, fintorogva eltartja magától, mint valami ritka és veszélyes rovart. Hirtelen leül Henrik asztalához DELFIN (lecsapja az újságot az asztalra) Végre, egy majdnem pozitív kritikát írtál rólam. „Egy megrendítő Kate Pinkerton..." Aranyat lehet mosni belőled, Csak bírja türelemmel az ember. HENRIK (nagyon zavart) Királynőm, örömömben írtam... Amúgy Nem gondolom azt, hogy a legjobb úton járnál: Elfáradtál. Modor, modor, száraz maniére. DELFIN (mosolyog) De annyi pitiáner nyírás, Annyi nemtelen támadás után, Én ennek is örültem. Szép tőled. HENRIK Azt írtam, két éve talán, szívből, őszintén, Hogy Pillangókisasszonyként pocsék vagy, Finoman szólva: nem találkozol a szerepeddel. Csakugyan nagy bátorság volt részedről Elvállalni megint Puccinit, de bejött!
