Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne
Feleségemmel gyakran soroljuk, mi minden rossz jött össze az utolsó három évben. Betegségek, közművek, szakmai ártalmak. De mennyi jó is, mondom. Bár nem vagyok gyakorlatias, ügyetlen sem vagyok, sőt, könyvkiadás terén egész ügyes. (Érti, aki tudja.) Persze, felírtam, szép színes toliakkal, 69. évemben nem vagyok okvetlen mérvadó önítélő. Vers és műfordítás: nem épp ma van a csúcs. Ellenben prózában egyre fejlődöm, monád-mondásaim nem önmagukba zártak, rajzolataim se, és az esszé... hát ez is esszé. Ki-ki döntsön. * Ez most jó lesz. VALAMI VÁLASZ. „...semmi. Válassz!" Régi mondás: haiku: Kis helyzetünkbe /hogy férne a nagy helyzet!/ Ez a nagy helyzet. Ez erős. Nem kérek ünneplést a 70. szülin. Jó, újságokban... boldog leszek, ha. De különben? „Ne ünnepeljenek. Híreket se hallgatok, olvasok." * Régen hosszú regényeket írtam. Ma? Főleg a még senki által nem ismert Torlandó szörfpóker lesz ízlésem szerinti. (Jó, így könnyű.) Ami lélektani krimikben ötven oldal, nálam hatvan sor. (Lesz az még 6 is?) * Butaság: A négy öröklét lassacskán ballagott. Kínai Petőfi. Indiai? * Még a jó hírek is csorbítják nyugalmam. Na, azért... ne! * Érintkezés: ha közös tett, cselekvés, igyekezet. Akkor. * Túlzás, de jó: Én olyan szépen megvagyok, ahogy megvagyok. Ne akarjátok, hogy még „külön" legyek is. (Sok hangsúlyra szorul. Jobban kéne megírni.) Eddig ma. Innen Szép Ernő, a valóról. Meghúzott változat. 34
