Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
kapzsi, műveletlen mágnások által irányított világnak visszaadhassuk az emberiség álmát, a mítoszt. JENSEN: (megtörtén) Legyen hát! A szakmai és az emberi becsületemet már úgyis odadobtam! Mi többet veszíthetek még? Jöjjön, Overbeck, nézzünk szembe utoljára a démonnal! 9. jelenet. Weimar, Silberblick-villa, Nietzsche szobája, 1898. január JENSEN: Az ápolónő szerint karácsony óta nyugodtabban telnek a napjai. Talán újra spontán remissios korszakába jutott a betegsége. Ez a gondolkodás koherenciájának időleges, de általában nem teljes helyreállását jelenti. Minden szavunkra vigyáznunk kell, Overbeck! OVERBECK: A helyzet irányítása az ön kezében van, professzor! (kopogtatás, ajtónyílás) NIETZSCHE: Franzi! Carl! Drága tanítványaim! De örülök nektek! Lou-t is magatokkal hoztátok? OVERBECK: Nem, ő most nem jött velünk, Fritz. HANG (2): Miért is mennék, Nietzsche? Én már mindent megtanítottam magának, amit taníthattam. Legfőbbképp, hogy békével engedje el azt, ami a szívének legkedvesebb, így emlékként megőrizheti még azt is, ami soha nem volt a magáé. NIETZSCHE: A mama azt mondta, hoztatok nekem süteményt! JENSEN: Hoztunk, Fritz. Csokoládésat. Édesanyáddal azonban sajnos nem találkoztunk. Láma biztosan mondta neked, hogy már majdnem egy fél éve meghalt. NIETZSCHE: (csodálkozva) Én találkoztam vele az éjjel! (elgondolkozva) Persze lehet, hogy Nüx, az éj istenasszonya küldte el hozzám az Alvilágból. Biztosan azon az elefántcsont kapun jött, amelyen a csalóka álmok érkeznek a Hádészból a ti világotokba... JENSEN: Félek, hogy valóban így volt, Fritz. Csalóka álom volt. NIETZSCHE: Hmm...(elgondolkozva) Tudjátok, hogy az éj istennője egy gyönyörű fiatal lány? Vállig érő barna haja van. Fürtjei szabálytalan háló mögé rejtik az arcát, mikor fölkel az ágyából. Mikor pedig alszik, feje lazán oldalra billen, és lágyan, leheletnyire megnyitja az ajkát... Nézzétek meg pergamoni oltáron!.... 76
