Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
ELISABETH: (nyugodtan) így is jó, uraim. Isten önökkel! JENSEN: Várjon még egy pillanatig, asszonyom! ELISABETH: (enyhe gúnnyal) Csak nem meggondolta magát, kedves profesz- szor úr? OVERBECK: Jensen, ne, kérem! Az istenért! FRANZISKA NIETZSCHE: Carl, ne tegye! Legalább a maguk becsülete maradjon makulátlan! JENSEN: Kérem a papírt! (pillanatnyi szünet) Egy feltételem azonban nekem is van! ELISABETH: Meglep, hogy feltételeket szab, de hallgatom! JENSEN: Amíg a beteg állapota engedi, élete végéig bármikor szabad bejárást biztosít Overbeck professzor számára és számomra Fritzhez! ELISABETH: Elfogadom. Bár azt hiszem, rossz üzletet kötött, professzor! Önt, mint családunk (megnyomva a szót) régi, jó barátját, semmiképpen sem tiltottam volna szegény testvérem látogatásától. Overbeck professzor helyzete, mint testvérem régi riválisáé, némileg más. De tekintettel a jogi rendezés sürgősségére, ebben a kérdésben hajlandó vagyok engedni, és mindezt okiratban is megerősíteni. Nos, professzor?! JENSEN: (megtörtén) Kérem a szerződést, asszonyom! (Pillanatnyi csend. Aláírás.) ELISABETH: Bravó! Ma fontos lépést tettünk előre! (Franziska Nietzschéhez) Drága mamácska! Annyira boldog vagyok, hogy az utolsó nehézség is elhárult! Most már semmi akadálya, hogy ki-ki a maga helyén tegye meg a legtöbbet drága Fritzchenünk jólétéért! JENSEN: (keserűen Overbeckhez): Valóban. Előbb csak a szakmai hitelem, de mostantól már a becsületem árán... ELISABETH: Én végeztem is. Isten önökkel, uraim! Szervusz, drága mamácska! (elmegy) JENSEN: Most megtapasztalhatta a hűséges teherhordó igazi arcát, Overbeck! Hosszan, türelmesen hordozza gazdája málháját. Majd egy alkalmas pillanatban megfordul, és bő nyálát annak arcába fröccsenti... Fritz nagyon is jól tudta, miért adta a Láma nevet Elisabethnek... 73
