Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne

Tehát a „való" az egy bizonyos matéria. És én nem vagyok ennek egy hason- lítani-igyekvő része. Nincs „valóm". Ahogy lehet kiskertem, gondolatvilágom... ezek „valók". De maga a való nekem trójai. Nem kínai, trójai. Nekem, ismétlem, a való trójai.

Rosszabb annál. Majd a végén Szép Ernőt idézem erre, ő ezt is tudta, jól megmondta. (Nem mindent mondott meg ő sem, persze. Aki-ami mindent jól megmond - állítólag -, az is „való". Nincs valóm.)

Régi tréfám a Hamletre (lenni v. nem lenni) talán még nem haladja meg a külső határt: ^ —

via.« Vívása ^*33A zenóni dolog a belső, a létrejövéshatár dolga. Most tudva tudom, csak az viccelhet hülyévé, az mondhatja, süketelnék, aki nem figyel oda. Nemes Nagy Ágnes: „Fiacskám, megkülönböztettünk most két határt..." Vagy egy Mándy- novellában állhatna ez.

Az egyik határ (elintéztük) meghatározhatatlan. (Huh, de jó vagy, magyar nyelv.) A meghatározhatatlan határ, a meddig-terjedhet.

De a zenóni, a belső (Mikor Jön Létre?) határ, ha szemfényvesztésnek ítéli is valaki, hogy a 0-ról (nulláról) indulok... de mi értelme volna az 1-ről (egyről) indulni, mikor eleve arról van szó, egyetlen egy dolog is létrejöhet-e egy konkrét pontról konkrétan. (Egy elgondolás is egy konkrét pont. Csak ha az elgondolásból puszta elgondolást akarunk létrehozni, akkor van rendben a dolog, ez világos.) Vagyis 0 + 1/2 + ennek a fele... ez egy lehető előrehaladási mód. Nem is.

Ez csak egy (újabb szemfényvesztésem?) előrehaladás-értékelés. De tagadhatatlan. S így tagadhatatlanul nem érünk el a „Létrejött Egy..." medencefaláig. Ha így képzeljük. Szemfényvesztegetés.

A vízzel, persze, bejön Hérakleitosz, és baj van. De a gondolati világ sok szeparációt igényel (is)!

Ellenben a belső zenóni határnál vannak ezek a dolgok:

ki vagy te, barátom, szerelmem, felem, hívem, társ?

mi ez az érzésem?

mi ez a törekvésem?

S a többi. A belső határ megszűnik-e a „Még Nem Jött Létre" és a „Megvan" között? Zenónian nem, az már biztos. Tehát két nem létező határ között leledzik az állítólagos való. Elhiszem létezését, de hogy nekem is valóm legyen, ezt az önként vállalható szégyent nem vállalom önként.

Belső szabadság ez? Fenét. Elég-baj-állapot, örök otthon-nem-levés. ÖrökMerész, ami jön.

Örök ez:- mekkora pl. az a legkisebb állat, akivel személyes kapcsolatom lehet? egy hangya túl kicsi... egy veréb már jó;- az abszolút hidegfok, Kelvin, vagy mi, szintén Zenón, azaz „zenón". Egy kérdés: „Szintén zenón?!" Hahhaha. De jön örökké ez: nagyon szeretek (sajnos, nem sajnos?) beszélgetni, levelezni stb. De érintkezni nem vágyom. Hm.

28