Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
FRANZISKA NIETZSCHE: Tudja jól, Naumburg kisváros. Az a tény, hogy Lisbeth napokat tölt kettesben az archívumban zárt ajtók mögött dr. Koegellel, miközben dr. Zerbstet mindenféle, még nekem is átlátszó ürüggyel távol tartja... hogy is mondjam... előbb-utóbb híresztelésekre adhat okot. JENSEN: (elképedve) Úgy érti, asszonyom...? FRANZISKA NIETZSCHE: Lisbeth negyvennyolc éves és özvegy. A fiatalember majdnem fele annyi idős. Mit gondol...? JENSEN: A jó ízlés keretei megtiltják, hogy erről gondolkodjam, asszonyom. Ennek ellenére engedjen meg egy utolsó bizalmas kérdést! Fritz betegségének jelenlegi fázisában mit tud minderről? FRANZISKA NIETZSCHE: Azt hiszem, szinte semmit. A maga világában él. Naphosszat mereng, mosolyog, néha dúdolgat. Előfordul, hogy percekre, néha órákra majdnem a régi önmaga. Talán maga is így látja majd. Aminap egy ilyen pillanatában vittem el a fotográfushoz, hogy csináltassunk egy közös képet magunkról. Nézze, itt van! Mikor megláttam, kis híján elsírtam magam. Pedig a legjobb ruhájába öltöztettük. Mondja, Carl, de Isten színe előtt őszintén, mit lát? JENSEN: (megrendültén) Szerencsétlen, drága barátom! Úgy áll ön mellett, mint aki azt sem tudja, mi történik körülötte. Ernyedt kézzel, szinte a kalapján át kapaszkodik ebbe a világba. A fotográfus félprofilba fordította. Talán azért, hogy így kevésbé látsszon az arcán a betegség előrehaladtával egyre terjedő viaszos fásultság. Ön szembenéz a masinával. Egy madárcsontú, megtört, de még daccal a világba pillantó idős hölgy, fekete ruhában. Robusztus, majdnem magatehetetlen gyermeke szinte védelmet keresően kapaszkodik a karjába. Századvégi piéta. FRANZISKA NIETZSCHE: (sírásba forduló hangon) Ez marad belőlünk. Ez maradt belőlem, (keserűen) a hívei által angyalinak nevezett Carl Ludwig Nietzsche egykor büszke, fiatal hitveséből. (rövid szünet) Úgy hallom, véget ért Fritz délutáni pihenése. Alwine most segíti be a kerekes székébe. Hamarosan itt lesz. Azt hiszem jobb, ha kettesben hagyom magukat. 3. jelenet. A helyszín ugyanaz, mint az előző jelenetben. Az időpont valamivel később NIETZSCHE: (fásultan) Igazi boldogság, hogy ismét látlak, apa. Nemrég találkoztunk, emlékszel? 57
