Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
2. jelenet. Naumburg, 1893 ősze, a Nietzsche család házának verandája FRANZISKA NIETZSCHE: Kerüljön csak beljebb, Carl! Amióta megnyílt az archívum, jóval szűkösebben vagyunk... de talán itt a verandán megfelelő lesz. Ide menekítem Fritzet is a Lisbeth látogatói elől. (kifelé) Alwine kérem, hozzon nekünk egy teát! JENSEN: Fritz állapotában egyetlen orvos sem tanácsolná, hogy nem kívánt látogatók zaklassák. FRANZISKA NIETZSCHE: Nem is hozzá, inkább Lieschenhez jönnek. Ahogy mondani szokta, ő lett szegény beteg bátyja őrangyala. Amióta megjelent a könyve, A fiatal Nietzsche, valóságos zarándoklat indult meg ide. Olvasta a könyvet? Biztosan olvasta. Nem, kérem, ne mondja el a véleményét! Ha Naumburgban megtudják, hogy Lisbeth itt van, az egész város lázban ég. Néha napokon keresztül állnak sorba a házunk előtt a rajongók, hogy Lisbeth írjon valami személyre szólót az ő példányukba. Ha pedig már itt vannak, ugye... miért is ne vethetnének egy pillantást a „beteg filozófusra"? Én pedig mit tehetek? Eleven falként állok a kíváncsiskodók és szegény beteg fiam közé. Amíg élek, akadályozni fogom, hogy a fiamból kiállítási tárgyat csináljanak. JENSEN: Úgy hallottam, hogy a sikeren felbuzdulva Förster asszony újabb kötetet tervez. FRANZISKA NIETZSCHE: Ó, hogyne! Most éppen az anyaggyűjtésre készül. Azokat a helyeket akarja végiglátogatni, Sils-Mariától, Nizzán, Genuán át Torinóig, ahol Fritz vándoréveiben megfordult. A házunk egyre inkább egy postaállomáshoz hasonlít. Jönnek-mennek a levelek. Azoknak a luxusszállodáknak az igazgatói, akik megneszelték Lisbeth tervét, St. Moritztól Rómáig egymással versengve küldik neki a kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokkal teli meghívókat. Nekik dicsőség, hogy Nietzsche húga náluk száll meg. (rövid szünet) Szegény Fritznek soha nem futotta harmadosztályú panzióknál és hónapos szobáknál drágább helyekre a nyugdíjából. JENSEN: És az összkiadás ügye hogy áll? Úgy tudom, hogy ön a jogörökös, asszonyom. Ha Förster asszony bármilyen lépésre szánná magát, ezt az ön beleegyezése nélkül nem teheti. FRANZISKA NIETZSCHE: Én nem vagyok elég okos ezekhez a dolgokhoz, Carl. El kell hinnem mindazt, amit Lieschen mond. O is a gyerekem. Csupán annyit tudok, hogy Elisabeth elégedetlen volt Gast úr szerkesztői munkájával, s helyette dr. Koegelt, illetve bizonyos dr. Zerbst urat nevezte meg az összkiadás szerkesztőjének. JENSEN: Dr. Koegel? (borúsan) Azt hiszem, ismerem a fiatalembert. 55
