Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Mészáros Tibor: Az élet orgazdája az ember (Vágy a teljes életmű után. Gondolatok Márai Sándor Föld című művének részletei kapcsán)

hogyan lett öngyilkos egy költőbarátja és hogyan akasztották fel a fára egy másik barátját. Egyedül maradt, utolsónak maradt az expresszionizmus, becsületesen értve, mint belső kényszer, s mellesleg tagság a kommunista pártban. [...] A legjobb esetet veszem: a fiatal költő nem akart megalkudni a századdal. De döbbenve észleli, hogy az egyetlen hang, melyet még torka adni tud: a sikoly. Végül érdemes idézni írása befejezését, mely bemutatja a kor, és valószínűleg Márai lelkiállapotát. A fiatal költő áll a barikádon, artikulálatlanul ordít az éjszakába, és nem érzi jól magát. De figyeljen föl a hangra minden írópolgár az arriváltság paradicsomágyában, mert a sikoly egy generáció csatakiáltása a másik felé, s egyben egy generáció segélyhívása egy másik felé. Ám ki az, aki segít? Kurt Pinthus ugyanezt az élményt így fogalmazza: A földi nyomorúságból nyúlt kezük az égnek, de az ég kékjét nem érték el; karjukat kitárva, vágyakozón omlottak a földre, s a föld meghasadt alattuk; a társadalomért kiáltottak, és nem találtak egymásra; megfújták a szeretet kürtjét, hogy az eget is megremegtesse, de hangjuk nem hatolt a csatamezők, gyárak és beszédek zaján át az emberek szívéig.158 Mi ez, ha nem a kor bábele: önértelmezési, kommunikációs és egzisztenciális zűrzavar - és mégis élni kell! Aki vállalja, az részt vesz abban a munkában, mely az új értékrendszer alapján való viszonyulást és kapcsolódást jelenti ember és ember között. Ezért is mondja Pinthus Az új Németország című beszédében 1918-ban, hogy Nem gyönyörködnek a saját érzéseikben, hanem fölrázzák embertársaik érzését, mert mindig az emberi szívre céloznak.159

Márai expresszionista korszaka összességében az irányzatnak megfelelően örök emberi eszmék köré szerveződik: jóság, boldogság, testvériesség, szabadság, igazságosság, harmónia utáni vágy. A Föld című töredéke négy részlete a család, az intézet, az emberség és az emberiség témáját dolgozza fel, ezzel körvonalaiban vázolván a teljes egészében soha el nem készült regény tematikáját, stílusát, irányultságát. (A részletek sorrendjét természetesen mi állítottuk fel.) A készülő mű irodalmi és világirodalmi tájékozódás, keresés: a világot formáló irodalom és az irodalmat alakító és irodalommá váló világ (univerzum és személyes univerzum) megvalósulása. Műve, ha teljes egészében elkészült (volna), minden bizonnyal az 1927 előtti kötetek sorsára jut: nem kerül be vállalt és önmaga által kanonizált írásai közé, életművébe. E sorok jelentősége és nagyszerűsége mégis abban van, hogy az irodalom által legyőzött múlt és élet, illetve az életből forrásozó irodalom előrevetíti a magyar szellemi élet egyik fiatal írótehetségének formálódását.

IV. Epilógus helyett

1926-ban ars poeticus gondolatokat fogalmaz meg, mely egyfajta visszatekintés a múltra, de egyben írói önértelmezés, helyzetértékelés is. Tíz éve írok. Nem készültem semmiféle pályára, és nem készülök semmiféle pályára. Az emberek érdekelnek, az élet érdekel, a világ érdekel, semmi mással nem foglalkozom. Európai ember vagyok, s ezekben az években, mikor Európa egy nagy fejlődés óriási változásait éli, boldogan élek Európában, hiszek Európában, dolgozom, ahogy tudok, egy emberibb, őszintébb, szabadabb és egészségesebb Európáért. Vándorlás városokban, egyre nyugodtabban, és egyre biztosabban a cél körül, ami nagyon szerény: őszinte életet akarok élni, hogy őszinte írásokban tudjam kifejezni az életemet.

Evek Berlinben és német városokban, ahol hajlandó voltam azt hinni, hogy mindennek a végére juthatok, és évek Párisban, ahol megtudtam, hogy mindennek a legelején vagyok. Utazások délen és nyugaton. Három boldog hónap Firenzében. Soha nem szűnő csodálkozás és minden pillanattal erősödő izgalmas bizonyosság: ember vagyok, emberek között élek.160

E vallomása végén felsorolja addig megjelent köteteit, tudomásunk szerint ekkor vállalja utoljára (az Emlékkönyv kivételével) „jegyzékszerűén" 1927 előtti műveit.

45