Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mészáros Tibor: Az élet orgazdája az ember (Vágy a teljes életmű után. Gondolatok Márai Sándor Föld című művének részletei kapcsán)
A Varázs45 végképp nem tört népszerűségre, igaz, e darabja bukásához (a korabeli kritikák szerint) Ajtay Andor rendezése is jelentős mértékben hozzájárult. Napjainkban Márai egész világot bejáró sikerével találkozhatunk; művei ismertségén, olvasottságán maga az író is elképedne. Nem értené, miként váltak művei oly sok ember népszerű olvasmányává Japántól Olaszországig, Brazíliától Angliáig. 1. Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél46 - mondja A kassai polgárok János mestere. A siker Nyugaton született és Keletről jött: 1990 után a felfedezés újdonságával és a meglepetés erejével hatottak a nyugat-európai országokban a keleteurópai irodalmak „rejtett kincsei". Ez egy kettősséget jelentett: Márai esetében az elsöprő nyugati siker visszahatott a magyarországi olvasókra és a könyvkeresletre (idehaza lecsengőben volt az „újdonság ereje"), bár nem értünk egyet azzal a megállapítással, hogy a magyarországi siker csak a nyugatinak köszönhető. Idehaza 1990-től megjelent már valamennyi fontos műve, ugyanakkor ismét ráirányították a figyelmet az íróra és műveire. Másrészt ebből egyfajta „átértékelés" is következett: mindazok a művek, melyek a siker megalapozói voltak, például Olaszországban, idehaza nem a legsikeresebb és legértékesebbnek tartott regények. A gyertyák csonkig égnek immár csaknem milliópéldányos sikere nem feltétlenül tükrözi a magyarországi ízlést, különösen nem az irodalomtörténeti megítélést. Irodalomtörténészeink közül többen alacsony színvonalúnak értékelik a kinti siker „alapműveit". Berlinben például A gyertyák csonkig égnek színpadi bemutatója után az alkotók és a közönség beszélgetése kapcsán vita bontakozott ki arról, hogy tényleg jó műnek számít-e Márai regénye. A nézők közül egy hölgy azzal „védte" Márai alkotását egy magyar irodalomtörténésszel szemben, amivel az író maga is a legtömörebb definícióját adta mesterségének egy 1947-es interjúban: Amikor az a pince, ahol ostrom alatt laktam, felszabadult, bejött egy orosz katona. „Mi a foglalkozásod? " - kérdezte. „író vagyok". „Az jó, arra szükség van." Csodálkozva kérdeztem, hogyan érti ezt? „Az írók azt mondják ki, amit mi gondolunk. "47 Tehát a nyugati siker idehaza csodálkozást, egyfajta „zavart" okozott, ugyanakkor a Magyarországon fontos, és alapműként számon tartott Szindbád hazamegy kinti megjelenése még várat magára. (Valószínűleg a lengyel olvasók vehetik kézbe elsőként az író e remekét Tereza Worowska készülő fordítása jóvoltából.) Természetesen védhető ez azzal, hogy túlságosan „magyar könyvről" van szó: Krúdy Gyula és sok belső - történelmi, kultúrtörténeti stb. - összefüggés ismerete szükséges e mű olvashatóságához, ráadásul nehezen fordítható. Ehhez társul még az a tény is, hogy Marcus Bieler nem igazán jó fordításában Vaduzban 1978-ban már megjelent48 e regény németre átültetett változata, mely szinte teljesen visszhang nélkül maradt.49 Mielőtt az író sikerének okait szemügyre vennénk, vessünk egy pillantást a magyar nyelv és a világirodalom, illetve nyelvünk és a külföldi olvasók kapcsolatára. „Egynyelvűségünk", „kommunikációs magányunk" a világban nagyon megnehezíti irodalmunk közvetítését, átadását más nemzetek számára. Ennek bizonyítására elég azt a tényt megemlíteni, hogy A gyertyák csonkig égnek angol kiadását a német fordításból készítették... A nyelvi elszigeteltség problémáját az író is érzékelte, ennek lenyomatát őrzi A néma nyelv című, 1938-ban született írása50. Ne ábrándozzunk, és ne hitegessük magunkat, hogy irodalmunkat „ismerik" külföldön. A keserű igazság az, hogy nem ismerik. A külföldi szakember, az író, a kutató bizonnyal hallott Petőfiről, Madáchról, az olasz olvasó kezébe kapott néha egy Herczeg-regényt, néhány divatos kortársunk sikeres művei tömegeket érdekeltek Németországban, Olaszországban, Hollandiában. Egy-egy író kitör néha a nyelv börtönéből: de a magyar irodalom évszázada nem tudott kitörni. Nyelvünk a világ számára néma nyelv. [...] A magyar irodalom a világ közkincse lesz akkor, ha a magyarság kitör a történelmi internáltságból, amelybe az elmúlt évszázad kényszerítette... Ez utóbbi megtörtént, s talán 24
