Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Elmozdult képek? (Panek Zoltán születésének 80. évfordulóján Láng Gusztávval beszélget Fűzfa Balázs)
Elmozdult képek? Panek Zoltán születésének 80. évfordulóján Láng Gusztávval beszélget Fűzfa Balázs „Mindig túlbeszélt mindenkit, az csak természetes, hogy túléli mindazokat, akiknek alig volt egy gondolatuk az élet folyamán." (Lászlójfy Aladár)- Tisztelt Professzor Úr, kedves Gusztáv! Húsz évnyi együttdolgozásunk legemlékezetesebb „szellemfigurája" kétségkívül Panek Zoltán... Élénken élnek bennem az anekdoták, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb történetek, melyek Veletek megestek abban a varázslatos világban, a hatvanas-hetvenes években Erdélyben. De élénken élnek a Panek Zoltán szerzőségével jelzett szövegek, szójátékok, szösszenetek is, melyekből Te nyilván több csokorral tudnál mesélni bármikor; ám tartogassuk ezeket kicsit későbbre...! Az író, akiről beszélgetünk, utolsó másfél évtizedét Budapesten élte le. 2001-ben halt meg ebben a városban, majd Kolozsvárott, Házsongárdon temették el. A Lászlójfy Aladártól idézett mottó a sírbeszéd befejező mondata, melyet eredetileg Panek Zoltán írt édesapjáról. A 80 éve született író Szatmárhoz kötődik. Ugyanabba az iskolába járt, mint Dsida Jenő, s melynek padjait koptattad Te is: Szatmárnémetiben, a „láncos templom" szomszédságában lévő Kölcsey Gimnáziumba. (S ezeket a folyosókat rótta néhány évtizeddel később Kovács András Ferenc is.) Emlékszel esetleg rá ezekből az időkből?- Szatmárnémetiben két magyar fiúgimnázium működött, mondhatni, időtlen idők óta (tudtommal még a két háború közötti román impérium alatt is); egy református - ez áll a „láncos templom" mellett, s ez lett mára a Kölcsey - és egy katolikus, a „kirkat", mert teljes neve „Királyi Katolikus Gimnázium" volt, legalábbis 1940-44 között, a „kis magyar világban". Ez ma az Eminescuról elnevezett román gimnázium. Ez az iskola (mármint az épülete) az egykori Pázmány Péter utca és az ugyancsak egykori Szent Imre herceg utca sarkán áll (a mai utcaneveket nem tudom). Egy olyan épületsort zárva le, melyek mind katolikus egyházi ingatlanok voltak: a rövid utca ellenkező sarkán állt a jezsuita rendház és konviktus; utána következett a vincés iskolatestvérek kis rendháza, majd a Kálvária-templom, s aztán a gimnázium. A jezsuita rend működtette, számos világi tanár alkalmazásával. (A teljesség kedvéért: a Pázmány Péter és Eötvös József utcák sarkán álló jezsuita konviktussal szemben állt a neológ zsinagóga.) Panek Zoltán katolikus volt, bár saját bevallása szerint különösebben szigorú vallási nevelést nem kapott családjától. Édesapja vallásosságára (talán) jellemző, hogy édesanyja szerint - ahogy Panek Zoltán idézi - „ilyen katolikust a kerítésből is törhettem volna". Ettől függetlenül gimnáziumi tanulmányait 1948-ig, az érettségiig (egyben a romániai „tanügyi reformig", amely lényegében az iskolák államosítását jelentette) a katolikus gimnáziumban folytatta. 1948 után a két magyar gimnázium helyett egy állami magyar fiúlíceum létesült Szatmáron, éspedig a volt református gimnázium épületében. Ez a mostani Kölcsey. 120
