Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Staar Gyula: Múló szerelem volt a matematika? (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval; 1. rész)
egy részük vastagon benne volt a fasiszta megmozdulásokban. Nyugodtan mondhatom, a diákköri mozgalmunkban erős antifasiszta érzület élt, amit professzoraink nagy része csendben elnézett, sőt támogatott.- Néhány éve együtt mentünk Nagyenyedre, a híres Bethlen Gábor Kollégiumba. Elesden áthaladva tudtuk meg tőled, hogy 1944-ben ott szolgáltál erdészgyakornokként. Erdélynek az a része akkor már visszakerült Magyarországhoz.- A nyári gyakorlat hozzátartozott a képzésünkhöz. Kiírták, hogy hol fogadnak gyakornokot, az élelmesebbek Székelyföldre mentek, én ott se nagyon ügyeskedtem, maradt nekem Élesd. Nagyon hasznos volt az ott eltöltött idő. Az erdőműveléstan-professzorunk- tól, Roth Gyulától is rengeteget tanultunk, bebarangoltuk a Sopron környéki erdőket, de más az, amikor egy erdőmérnök mindennapi munkájába a helyszínen tanulunk bele. Kijártunk a Bihar-hegységbe a fakitermelésekhez, a Vlegyásza, a Vigyázó alatt letáboroztunk, ott aludtunk a szabad ég alatt. Felmértük a kitermelésre váró famennyiséget, számoltuk a köbmétereket. Remek foglalatosság volt, együtt a román fiúkkal. Az alapszavakat megtanultam románul, mert ők, bár értettek magyarul, az adatokat románul diktálták be. Megértettem őket, így gyorsan jóban lettünk. Feladatunk kellemetlenebb része volt, amikor a parasztok tulajdonában lévő közösségi erdőkből kellett fákat rekvirálnunk. Ők korábban egymás között szétosztották az erdő fáit, mindenki tudta, melyik az övé. Nekünk azokat kellett bejelölnünk, amiket kivágnak és elvisznek. Amikor Élesdről kirendeltek a szomszéd községbe, emlékszem, beszédet tartottam. Azt mondtam: „Emberek, nem tudom, melyik fa kié, ezért jöjjenek velem néhá- nyan, mutassák meg, melyik a szegény emberé, melyik a gazdagé. Mert én csak a gazdagét jelölöm meg." Tisztességgel végigjártuk így együtt az erdőt, magyarok és románok vegyesen, ők közben tájékoztattak: „Mérnök úr, ezt a fát ne bántsa, ez nagyon szegény emberé!" Utána több házba is bevittek, bort adtak, hálálkodtak: „Mérnök úr, maga annak ellenére, hogy mérnök, rendes ember." Nem szoktam én az italt, gyorsan berúgtam, alig bírtam haza vánszorogni. Másnap hívatott Gavra bácsi, a főnök: „Na, Lacika, pakoljon, mehet haza, átvezényelték Pestre." - Miért, Gavra bácsi, nem dolgoztam jól? - értetlenkedtem. Azt válaszolta: „Mit gondol, Lacika, azt hiszi, tarthat itt kommunista szónoklatokat? Hol él maga?"- Mert meghagytad a szegények fáit?- Gondolom, mondhattam még ott nekik egyet s mást, amikor már kissé leitattak. Hogy milyen nagy marhaság irtani az erdőket meg egyebeket.- Elvégezted végül a soproni egyetemet?- Nem fejeztem be.- Miért nem?- Annak is megvan a története. Olyan, hogy magam sem nagyon hiszem el. Jöttek ezek a borzasztó idők, amikor olyan kiváló professzornak, mint Kövesi Antal, sárga csillaggal a mellén kellett megjelennie az órákon. Gyalázat! Ez őt is nagyon bántotta, de minket is. Ráadásul lángolóan magyar érzésű, nagy tudású ember volt. Elsőrendű könyvet írt, azóta is őrzöm, sokat forgatom. Nézd meg, itt van a Szilárdságtan és gyakorlati példák gyűjteménye. Látod, hogy milyen jól megmutatja ebben az ábrázoló geometria sokféle hasznosítását? Rettenetesen felháborított, hogy ezzel a szerény, kedves, finom emberrel ezt megteszik. Véleményemet nem rejtettem véka alá, jártattam a számat, és hát persze, a diákok között is akadtak besúgók... Amikor azután Szálasiék hatalomra kerültek, akkor az egyik nyilas érzelmű fiú, aki még a kevésbé elvakultak közé tartozott, félrehívott és megsúgta, rákerültem a megsemmisítendők listájára!- Komolyan? 84
