Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne (III. 69, Fülbenézni önmagunkkal?!)

Sok, ami sok. Most még ez is, igen, hogy most és hogy ez és hogy még és is.

7. ) Megyek madárkámhoz.

8. ) Talán előbbre veszem a Paper Star dolgát.

9. )

Paper Star

Egy kis labda emlékére, mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban.

Közbevetés. Ha többet nem is, „verebeim dolgából" Szpéróm nevét ismerik sokan. A dolog úgy volt, hogy 1977 és 1988 között sehova sem utaztam, legföljebb Budapest közvetlen közeiére, ma már ez sincs, úgy 1993 óta. Akkor Szpéró meghalt, abban az évben még hárman, országosan mindenféle változások adódtak, hittem ezekben - jó, hát tárgyszerűen ma is van a változásokból elég sok, de ez nem tartozik ide, a „való"-t én nem így korholtam (csupán) -, 1988-ban nyugodt szívvel utaztam Londonba. El is túloztam kintlétem idejét, ha most gondolkodom el az ügyön, jaj, jó pár madárkánk élt még akkoriban, akik mellett minden mód itthon maradnék. Londonban és más városokban is volt velem mindig fordítási munka, teljesítettem a napi feladatokat, így előtte-utána szabad voltam, s a cselekvési vágy hajtott (eltúloztam, talán) lófogadásra, múzeumnézésre, lassan elmaradtak az angliai kirándulások (Londonból), és lassan - 1999-re - maga London stb. is elmaradt. Ellenben nem erről akarok én itt... és nem is ez a dolgom. A Paper Star vers elég sokat elmond a maga költészeti eszközeivel, s közvetlen hatásközeibe itt nem illene jól lakókörnyékem ábrázolása, szokásaim részletezése etc. Maga a vers egy kora délután indul, valamerre Fulham és Chelsea és Kensington környékén jártam egy állateledelboltban, ahol... majd a... közben... de ez mind benne a versben, megjegyzéseim más természetűek lesznek. (És rövidek.)

Paper Star, te kutyánknak vett citrom gumilabda, képzetnek hajigállak, távoliét kicsi napja,

vagyis hát nem kutyánknak, rá csak gondolok, és mert távollétemre ugyanaz az égi nap ragyog (ha!), mint kutyánk otthoni létére, a sárga labda mintegy ily égi nap, képzeletbeli,

ég-játéka a távol lét Hyde Park-közeiének, lennék, mintha, de máshol, lombzöldek zizerésznek,

a „távol lét" olyasmi, hogy távol tőlem az igazi „lét" (v. heideggeri fogalmazással a lét távol van a „meglétezőtől", ez az én szavam, heideggerien nem tetszik a tényleges létező magyar neve), mert otthoni környezetem hiányzik, Hyde Parkközei a meglétezés, az én éppenim, s ezért mintha nem is ott lennék, de megva76