Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)
Egy velem készült interjúból: — Ön tehát a harmadik világ kérdéseire szakosodott? — Nem. Tulajdonképpen semmire sem szakosodtam. Egyszerűen csak arra törekedtem, hogy megismerjem, megértsem az embereket, akikkel ott találkoztam, ahova munkám szólított. Ezek gyakran más kultúrához, fajhoz, valláshoz tartozó egyének voltak. Igyekeztem megérteni, mit jelent eltérő kultúrájú embernek lenni. Mit jelent az, hogy másként él valaki? Másként érez? Másként gondolkodik? Egyáltalán, más valaki? „Az ember védtelen a saját gyöngeségével szemben" - írja valahol Joseph Conrad. Másutt: „A kétkedés, amely fölszáll, mint a köd." Továbbá: „A lemondás - erő, amely a dolgozószobájában magányosan munkálkodó embert támogatja." Töredék? Bizonyos értelemben minden töredéknek tekinthető. Hiszen ritkán fordul elő, hogy egy gondolatmenetet megszakítások, szünetek, ismétlések nélkül viszünk végig, sokkal gyakoribb az, hogy az egyik gondolatot elhagyjuk egy másik gondolatért, az egyik képet egy másik képért, amelyek között ráadásul nincs is kapcsolat, logikus, narratív összefüggés. Ha az absztrakció magasabb szintjén folytatunk eszmecserét, mondandónkat állandóan relativizálnunk kell ilyenfajta kifejezésekkel: „bizonyos értelemben", „bizonyos fokig", „ugyanakkor azonban" stb. Kis agressziók. Az emberre leselkedő veszélyeket taglalva - hogy megtámadják az utcán vagy a saját kapuja előtt, meglopják az autóbuszon vagy az otthonában, elrabolják az iratait, az autóját, megverik világos nappal stb. - elsősorban a rendőrségre és igazságszolgáltatásra tartozó ügyekről beszélünk, s alig fordítunk figyelmet arra, hogy az áldozat minden ilyen agressziót nagy megaláztatásként, tehetetlenségként, égő pofonként, arculköpésként él meg. Ez a megalázó állapot, amikor az embert megfosztják elemi méltóságától, gyakran fájdalmasabb, elviselhetetlenebb, mint az elszenvedett anyagi veszteség. 2003. április 8. Horror! Napirendem sokkal inkább emlékeztet egy jókora intézmény igazgatójának vagy egy nagyvállalat vezetőjének napirendjére, mint arra, ahogyan egy írónak kellene az idejét beosztania, akinek elsősorban nyugalomra, csöndre van szüksége, olyan, munkára fordítható időre, amely mentes mindenféle mellékes, figyelmet elterelő, a megszokott ritmusból kizökkentő tevékenységtől. A társadalmakat feloszthatjuk többek között (mert többféle felosztási kritérium létezik) összezáró és szétszóródó társadalmakra: 62
