Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Sorescu, Marin: Emlék; Méreg (versek - Antalfy István fordításai)
Marin Sorescu Emlék Nézünk a felhők után és azt mondjuk, olyanok, mint a nyáj, de megrezzenünk, amikor a farkast a természetrajz könyvben megpillantjuk. Aztán olyan vágyódás tör ránk a hegyek után, menni, menni, hogy az íróasztalunk lapján dús füvet látunk teremni. És léteznek gondolatok, amelyek mindig visszatérnek, mert minden közülünk való, a pásztor is, aki az Ismeretlen Égen a nyáját elvesztette. Méreg Füvek, hegyek vizek az ég a vérembe ivódtak s most várom a hatásukat. Érzem, hogy zöldülök a rikító füvektől. Mint a szelek és a ködök a harsogó hegyekről lassan eltöltenek. És miként az út kövei összehorzsolják lábamat, mindig a tenger felé űzik a hangos vizek. És úgy érzem, elkékültem, végtelenül és a szememben csillagok és ujjaim hegyén. Antalfy István fordításai 56
