Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Bogdán László: Richardo Reis Tahitin (versciklus)

Hirtelen merőn rám nézett. Maga, maga a költő, doktor úr, ne is tagadja.

Azt tanácsolom, sétáljon végig a főutcán, el egészen a Hippodromig, s csodálja a várost, mert csodálatos.

Menjen el a világítótoronyhoz,

nézze a tengert,

hiszen ezt látta Antonius is,

aztán csak Kleopátrát! s hirtelen fordult el,

érdeklődését egy belépő fiú köthette le,

olyan volt, mint egy fiatal görög isten. —

Na, nem adja ide? - fordult felém vigyorogva -,

ne is tagadja, maga a költő,

nem az a hogy is mondta, Pessoa..."

De én akkor már messzire jártam s eldöntöttem, többé nem ismerkedek költőkkel, elég ha minden nap láthatom magam, beretválkozás közben a tükörben.

A tengert, a világítótoronyból sajnos nem nézhettem meg,

mert elborult az idő, zuhogott,

s így soha nem tudhatom meg,

mit láthatott a balszerencsés Antonius,

hogy utána csak Kleopátra bűvölte el,

mindenesetre beteg állatként nyögdécselt,

hallhatóan szenvedett a tenger,

mintha végleg feladta volna a reményt.

Még aznap délután tovább utaztam Kairóba.

45