Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
ELISABETH: Erről hallani sem akarok többet, Jensen! A családunkat több fájdalmas csapás érte az utóbbi időben. Szegény férjem váratlan, de bizonyos körök befolyása alatt álló sajtóorgánumok hajszájától nem független halála, vállalkozásunk, hogy úgy mondjam, átmeneti nehézségei, a fivéremet ért accident... Nem kívánok orvosi vitát folytatni önökkel. Fritz szellemi felépülését éppúgy a naumburgi családi környezet féltő gondoskodása segítheti elő, mint ahogy leromlását a csavargó életmód okozta. (rövid szünet) Ennek egyébként Fritz felépülése után egyszer s mindenkorra véget vetünk. Gondolom, Overbeck, számíthatok a segítségére, hogy Fritz visszakapja bázeli katedráját? OVERBECK: (zavarban) A személyemet illető előbbi megjegyzéseit tekintve ezt, még ha a beteg állapota lehetővé is tenné, csak Fritz iránti szeretetem és tiszteletem miatt tudnám megígérni. ELISABETH: Köszönöm, nekem ez is elég. Ha van ma német filozófus, akinek katedrán van a helye, akkor Fritz az. Nem pedig harmadrangú európai panziókban, még ettől is alacsonyabb rangú nők társaságában. BINSWANGER: Kérem, asszonyom, nézzen szembe egy mindannyiunk számára szomorú ténnyel! A bátyja soha többé nem lesz munkaképes. Ha nekünk nem hisz, győződjön meg a saját szemével róla. (kifelé) Kérem, kísérjék be Nietzsche urat! (Ajtónyílás, zörejek, Nietzschét egy ápoló bekíséri) NIETZSCHE: (Megpillantja a bentlévőket, megtorpan. Binswangerhez) Doktor, maga csúnyán félrevezetett engem! Ezek itt nem az új isten evangéliumát jöttek hallani. (lassan sírásból dühbe forduló hangon) Ezek itt semmit sem értenek az egészből! Egyetlen szót sem... sem (dadogásba fullad)... é-é-értenek. JENSEN: (nyugodtan) Fritz, Láma azt szeretné, ha velük mennél Naumburgba és újra tanítanál majd az egyetemen. NIETZSCHE: (dadogva) So... so... soha nem tanítok többé senkit. Posványos...pos- ványos... (keresi a kifejezést) kutakból nem iszom, süket füleknek nem leszek hang! (más hangon, mintha feleléskor iskolai szabályzatot mondana fel) A tanítvány lassú és nyugodt léptekkel tér haza az iskolától hazáig... (gyermekkori emlék felidézése) FRANZISKA NIETZSCHE: Istenem, ez annak a gimnáziumnak a tanulókra vonatkozó szabályzata, ahová Fritz járt! Hogyan emlékezhet rá ennyi idő elteltével? Édes, jó istenem, mi történik itt...?! NIETZSCHE: Én... én... is hazamentem. Nyugodt, egyenletes léptekkel... egyszer, mikor zuhogott az eső... Láma hangosan kinevetett érte, és azt mondta, hogy nem 36
