Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)

WILLE: Nem ritka tünet az elmebetegségek bizonyos fajtáinál.

JENSEN: Valóban. Csakhogy a kifejtés módja és színvonala Nietzsche esetében nagyon is egyéni. Hogy úgy mondjam, kultúrtörténeti jelentőségű lehet. Ha tehát ennek a mítosznak további elemeit is megismerjük...

WILLE: (halk, fáradt sóhajjal) Nézze, professzor úr, ne kerteljünk! Amit most mondok, soha nem mondanám el egyetlen betegem hozzátartozójának sem, hacsak nem akarnám másnap a saját kezemmel örökre bezárni ezt a klinikát. Javíthat-e bármennyit is az ön vizsgálatának - vagy használjuk az ön kifejezését: (megnyomva a szót) beszélgetéseinek - eredménye a beteg állapotán? A szifiliszes folyamatok lefolyását befolyásolni alig tudjuk, végkimenetelét azonban mindketten jól ismerjük. Ez pedig a teljes szellemi leépülés, majd valamilyen, többnyire másodlagos ok miatt bekövetkező exitus.

JENSEN: Orvosi szempontból támadhatatlan az érvelése, igazgató úr.

WILLE: (értetlenül) Akkor hát....? Nietzsche különleges beteg. Bizonyos, jelenleg még szűk körben igen népszerű is. Ámde orvosi szempontból nem tehetünk érte többet, mint azt, hogy éppen különlegessége jogán megóvjuk attól, hogy élőhalott bálvánnyá stilizálja az úgynevezett egészséges külvilág.

JENSEN: Egyetértek, igazgató úr. Félek azonban, hogy még ettől is sokkal többről van szó. Nietzsche nem egyszerűen rendkívüli ember, hanem írásai tanúsága szerint olyan kultúrtörténeti jelenség, aki még jelenlegi, beteg állapotában is képes a nyugati kultúra alapjait megváltoztatni.

WILLE: Ugyan már! Maga sem hiszi, hogy bármilyen szuggesztív filozófia meg tudja változtatni ezt a kicsinyessége kerekein olajozottan gördülő világot?!

JENSEN: A filozófia önmagában talán nem. De a köré szerveződő mítosz, melynek immár a beteg Nietzsche is része, robbanásveszélyes lehet. Nietzschét ma még csak kevesen ismerik. De ki tudja, mit hoz a holnap? A piac törvénye ma a törpe középszert és ennek ízlését juttatta hatalomra Európában. Egy olyan világban, mely íratlan szabályként kanonizálja a meggazdagodás szolgálatába állított törvénytelenséget, a mítosz könnyen megtalálja a maga útját. És tudja kikhez? Azokhoz, akik ebből a gazdagodásból ki vannak zárva, vagy akik már belecsömörlöttek abba. Ok azok, akik leginkább érzik azt az űrt, amit a transzcendens értékek száműzése okoz. Néha azt hiszem, igazgató úr, egyetlen társadalom sem élhet a mítosz nyújtotta menedék nélkül.

WILLE: (kétkedve) Gondolja, hogy az ön által feltételezett majdani Nietzsche- mítosz, ha ugyan lesz ilyen, ennyire veszélyes lehet? Én ugyan nem sokat olvastam tőle, de, már megbocsásson..., hogy a pokolba lehetne egy ennyire tőrőlmetszett elitista filozófiát popularizálni, és a fogyasztói áruesztétika produktumává tenni?

25