Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sándor Iván: A forgatókönyv
Oinomaosz fiához hajol, súg neki, Pitheusz szolgálatkészen felugrik, meghajol. Hippodameia szeretné tudni, miért vet rá öccse szomorú pillantást. Mindig úgy érezte, Pitheusz követi őt. Nem jár utánam, mégis mintha tudna még az érzéseimről is, gondolja. Mintha Pitheusz megőrizte volna a tudást, amit Hippodameia emlékezetnek nevez. Öcsém rendelkezik azzal, ami belőlem hiányzik. Miért szomorú most? Miért az együttérző pillantás? Mit súghatott neki a király? Pitheusz elsiet. Fehér köntöse lebeg a szélben. Elérkezik a sziklafalba vájt műhelycsarnokhoz. Fuvoláját már akkor a tokjába zárta, amikor lejött a bástyáról. Minden kérő érkezésekor a dobok pergése közben ő szólaltatja meg a fuvolát. Más dallamot fúj a kérő üdvözlésekor, mást, amikor apja a verseny mindenkori győzteseként levágja a vesztes fejét. Nemcsak azért dolgozik a műhelyben, ahol a kovácsolást, kerékgyártást, hálószövést, szerszámkészítést tanulja, mert apja azzal bízta meg, hogy minden szakmát kitanuljon és közben figyelje Mürtiloszt, hogy a versenyek előtt a parancsa szerint időben lazítja-e meg a vesztésre ítélt versenyző kocsikerekein a csapszegeket. A hangokat szereti. Az üllőre csapó kalapács, a fát hasító fejsze, a felcsapó lángnyelvek, a mesterek kiáltásainak egymásba vegyülő zenéjét. Kézbe veszi az egyik nagykalapácsot. Erősek a karizmai. Úgy helyezkedik el, hogy apja parancsára ne veszítse szem elől Mürtilosz mozdulatait. Mürtilosz szemüvegben dolgozik. A részlegvezetők is. Pitheuszt, amikor először érkezett a műhelybe, meglepte, hogy a mesterek inkább hasonlítanak papokhoz, énekmondókhoz, hírnökökhöz, mint kovácsokhoz, kerékgyártókhoz, asztalosokhoz. Legtöbbjükön ugyancsak szemüveg. Arcvonásaik nemes metszé- sűek. Ujjaik vékonyak és hosszúak. Ma új feladatot kapsz, hajol hozzá Mürtilosz, királyunk büszke lesz rá, hogy gyarapítód az ismereteidet. Kézen fogja, a műhely távoli sarkába vezeti. Pitheusz úgy érzi, közösek a titkaik, ő is, Mürtilosz is apja parancsait követi, és Mürtilosz mintha tudatában volna annak is, aminek apja parancsai közül csak ő lehetne tudatában. A műhely távoli sarkából nem látható a versenyzők szekereit felkészítők tevékenysége. Pitheusz, miközben új beosztása szerint az új részlegvezető kezébe adja a vasfogókat, próbálja szemmel tartani a versenyszekerek körül szorgoskodókat. Látja, hogy új kerekeket illesztenek, új tartócsapszegeket kovácsolnak, díszes lószerszámokat készítenek elő. Kivontatják a várudvarra a két szekeret. Befogják a király lovait az egyikbe, a másikba Pelopsz paripája mellé az általa kiválasztott fekete mént. Pitheusz leteszi a vasfogót, kioson a műhelyből. A szekereket a vízpart közelébe vezetik a hajtok. Rövidesen átadják a kantárokat a királynak és Pelopsznak. Pitheusz látja, hogy Mürtilosz a szokásos helyén kíséri a felvonulást, látja, hogy szokásosan, abban a pillanatban, amikor az egyik bástya takarásába kerül a verseny követésére felsorakozott nézősereg elől, lehajol, látja, hogy a szokásos mozdulattal lazít az egyik kerék csapszegén. Látja, hogy nem a versenyző, hanem a király szekerének csapszegét lazítja meg. 7
