Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Tarján Tamás: Sötét szájzugok (A Nagy Lajos-i szituáció)
summázásait azonban nem mindig. Több bíráló kevesellte az új összefüggések feltárását. Joggal. Csakhogy a kismonográfia megírására fordított nagyjából három év során fokozatosan semmivé foszlott az a reményem, amely - Pók Lajos és Pándi Pál közbenjárásában bízva - Nagy Lajos naplójának megismerésére vonatkozott. Most, 2008-ban is részint azért éri készületlenül az évforduló a Nagy Lajos-kutatást, mert a széttagolt, nehezen kibetűzhető, bőséges kommentárt követelő naplófolyam mind a mai napig nem vált közkinccsé. (Sajnos Kónya Judit áldozatos szándékát is derékba törte a kiadói struktúra átrendeződése. Ám aligha csupán ezen múlott, hogy az eleinte feltartóztathatatlan lendületűnek tetsző Nagy Lajos Művei sorozat megrekedt, s éppen azon a tájon, amikor a napló - tudomásom szerint két kötetbe osztva tervezett - publikálásának el kellett volna érkeznie.) Nem a kéziratok megtekintése ütközött legyőzhetetlen nehézségekbe (bár állítólag „magasabb fórumokról" rendre tiltás, vagy legalábbis halogatás volt osztályrészünk), inkább a textusok régen kiszivárgott, helyenként szovjetellenes indulata, valamint feltételezett antiszemita élű szöveghelyei miatt főtt az illetékesek feje. Bár a naplóból már addig is jelentek meg kisebb részletek, újabb szemelvények közzétételétől, könyvbe építésétől, értelmezésétől a különböző rangú döntéshozók idegenkedtek. Pándi kerek perec tudomásomra hozta: a napló kutatásával és publikálásával kapcsolatos döntés jogát Aczél György fenntartja magának, s véleménye egyelőre alakulóban van. Szovjetellenesség, antiszemitizmus: ezek a súlyos szavak csak sokszoros kontextusban értelmezhetők. A magát egész életében szegénypártinak, plebejusnak tudó és valló, egyéni színezetű és indulati elemekkel bőségesen tarkított szocialista meggyőződését szinte írói útja kezdetétől hirdető Nagy Lajos a szovjet típusú társadalommodellből elvont idealisztikus képzetek mellett nemegyszer kiállt, szépíróként és közíróként is. 1934-es szovjetunióbeli útjának viszontagságai és tapasztalatai hatottak rá kiábrándítóan. A Nagy Lajos-filológia közelmúltjának legfontosabb szakmai tette éppen az, hogy - főképp a sajtó alá rendező Kónya Juditnak és a Visszatérés a jövőből című előszót író Szilágyi Ákosnak köszönhetően - 1989-ben könyv alakban először vált hozzáférhetővé a Tízezer kilométer Szovjetoroszország földjén: Nagy Lajos 1934 októbere és 1935 májusa között folytatásokban közölt, majd - valószínűleg baráti tanácsra - megszakított, töredékben hagyott útirajza. (Részleteit Bajcsy-Zsilinszky Endre lapja, a Szabadság nyomtatta ki.) Az 1934-es meghívás, mely eredendően a szovjet írók I. kongresszusára szólt, önmagában is szerteágazó kérdéskör, hiszen Nagy minden bizonnyal a meg nem hívott (s ezt súlyos csalódásként megélő) barát, József Attila helyett utazott (a beszámolóként aztán az Oroszország című könyvet papírra vető Illyés Gyulával, de korántsem mindig a társaságában). A felmerülő kérdéseket Tóth Gyula és más kutató is mérlegelte. Megállapításaik egy része esetleg „talonban" várakozik, amíg a naplók is felnyílnak. Nem zárható ki, hogy a „törvénytelen" származás bélyegét egy életen át hordó Nagy Lajos - noha A lázadó ember című önéletrajzában ő mást ír - félig zsidó származású volt. Erről főleg a szülőfalu emlékezete alapján (de teljes bizonyosságé választ nem adva) elsősorban helytörténészek tettek közzé interjúkat, tanulmányokat. (Nyomai nem hiányoznak az általam szerkesztett Kopaszok és hajasok világharca című, 2001-es szövegválogatásból sem. Az In memóriám sorozat e kötete az óriási tudású, feledhetetlen sorozatszerkesztővel, Domokos Mátyással vívott kemény küzdelemben kristályosodott ki. Máig meghökkent, hogy Domokos, aki pedig az 1999-es Tersánszky-In memóriámnál [Virgonc szavak virgonc királya] szabad kezet adott, a saját Nagy Lajos-képétől és a Nagy Lajos-kutatók egyikének- másikának szubjektív megítélésétől indíttatva egyszerűen nem engedte némely általam javasolt szövegek közlését.) Az író felesége, Szegedi Boris (ugyancsak író) származása miatt a II. világháború alatt életveszélybe kerülhetett volna, ha elsősorban Apostag nem nyújt számára rejtő menedéket. Az életrajzi tények ellenére (vagy részben miattuk? - Nagy 92
