Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?
házában. Folyóiratból olyan rokkantkocsik képeit mutatja, amelyek akkutelepről működnek, s amelyekkel még lépcsőn is lehet közlekedni. El akarja venni Violát. Hosszú és megalázó folyamat következik. A harcos, fiatal igazgatónő orvosi vizsgálatot követel, szociális felelősségről, gondnoksági felügyeletről, önálló életre való alkalmatlanságról ír jelentéseket a megyei tanács illetékeseinek, s nekik bizonyítaniuk kell, hogy csak mozgáskorlátozottak, nem szellemi fogyatékosok, s amikor azt hiszik, hogy minden rendben, akkor kiderül, hogy Áron nem is magyar állampolgár. Perirataiban magyar származású amerikaiként emlegetik, de joguk van az elköltözéshez, s már a közeli kisvárosban bérelnek lakást, amikor rendőrséggel akarja visszavitetni őket az igazgatóhárpia. Gyámság alá helyezési pert indít, s mindent elkövet, hogy lehetetlenné tegye az életüket. De a berkendi romos ház épül, s mert a faluban senki sem vállalja a kert teraszos! tását, a fővárosi kertészetnél rendeli meg a munkát az ügyvéd. Pert per után indítanak ellenük. Megkapja amerikai útlevelét, s az igazságügy hozzájárulását, hogy idegen állampolgárként elvehesse Árvái Viola, negyvenkét éves, magyar állampolgár, foglalkozás nélküli hajadont. Violának kételyei vannak, hogy a votum virginitatis, a szüzességi fogadalom vajon nem akadálya a házasságnak, de távoli rokona, egy jezsuita pap tanár levélben nyugtatja, felvilágosítja, hogy abban az esetben, ha nem egyházi az esküvő, s nem történik meg a házasság elhálása, abban az esetben csak polgári, vagyonjogi szerződésnek tekintendő a házasság, s részletezi a perpetuae castitatis-szal kapcsolatos dolgokat. A távoli rokonnak a fogadalmakról írt, esszének beillő leveléből igazán csupán azt érti meg, amit tudni akart. Nem köt egyházi házasságot. Egy évvel a felújítás megkezdése után beköltözhetnek a házba, s a dombba nyúló tornác és andezittal kirakott támfal várkastélynak nevezett, virágokkal beültetett kőrengetegében tartják a polgári esküvőt. Tanúként az ügyvéd s az amerikai követség tanácsosa szerepel. Éliás Áron amerikai állampolgárságú üzletember feleségül veszi Árvái Viola foglalkozásnélküli, negyvenkét éves, magyar állampolgár hajadont. Mindkettőjük állandó bejelentett lakhelye Berkend község. Ezek az adatok szerepelnek az engedélyben, s a helyi újság fényképet közöl az esküvőről, s gunyoros hangon elmélkedik arról, hogy az amerikai milliomos, aki bézbólmeccsenl (így írja a szerző) sérült, most visszaszerzi arisztokrata ősei Berkend községben elterülő birtokát. „Vajon herceg úrnak, kegyelmes úrnak fogják szólítani hajdani cselédei? És ha már a korona visszaadásának politikai kényszerhatása alatt visszaadták egy degenerált arisztokratának az egyszer már köztulajdonba vett latifundiumát, vajon mikor jelennek meg a vájszmanfrédok, habsburgok, hogy gyárakat, országot követeljenek?" Áronnak nem volt kedve mosolyogni a cikken, s teljesen elképedt, amikor a község nevében meglátogatta az öreg tisztelendő s egy egyházfi.- Fenséges úr - kezdte a betanult mondókát a pap, s Áron nem tudta megmagyarázni neki, hogy nem herceg. Nagyapja, Herczeg János vidéki tanár volt, nem voltak béresei, inasai, szobalányai. Öregkorában, amikor egyedül maradt, egyet41
