Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Géczi János: Gyakorlatilag elfeledhetetlen. Egy.
Géczi János Gyakorlatilag elfeledhetetlen. Egy. Szemem vizsgálatát követően, az orvosi utasításnak eleget téve, két órára pihenni vonultam a sötét szobába. Ennek ellenére a délutáni squasholás idején a pupillám oly tág, hogy mindent kifakultnak láttam, akárha híg ködben vagy hófehér doboz belsejében kóvályognék. A játék után a Tescóban, ahol zöldséget és gyümölcsöt vásárolok, egyre-másra az arcomon feledték a vásárlók a tekintetüket, s egy amúgy a tolvajok megfigyelésére használt féldomború tükörben látom: az egyébként kék szemem mélyfekete. Este vörösborozok, toscanai merlot-t szürcsölve keresgélek a neten; Marakkeshbe vágyom, Canetti nagyszerű regényének helyszínére, amely, amióta megjelent magyarul, sokszor elővett könyvem, s ami miatt Marokkóba szeretnék utazni. A marokkói városról többször beszélgettünk az elmúlt időben, B. nem hajlandó velem utazni oda, meglehet, privát arab élményre vágyik. Tegnap este B.-vel Marec Grechuta Krakkozu-dalának legújabb filmfeldolgozására leltünk: az alig négyperces műsor elején a kozmoszból - mindenesetre a gömbölyű Föld képéről - szűkül a kamera Európára, majd Lengyelországra, rá Krakkóra, egy pillanatra az a tér is látszik, amelynek peremén az a ház áll, amelyben B. lakása található, majd főterére, a Rynekre, hogy a teret, annak ezeregy változatát, amatőr készítésű állóképekkel - diaképekkel - mutassa majd be a rendező. A wa yang bábuknak olyan szögletes-darabos a mozgása, mint a Grechuta halála után megjelent CD-képen felbukkanó emberalakoknak. A Grechuta- CD-t éppen ezen a téren vettem, a klipfelvételen az a bolt is felfedezhető, ahol mindez történt. Bizony, sokszor meghallgattam a dalokat. Amikor Nagy Gazsi halálát dadogta el Alexa, akkor menten ezt a zenét akartam hallani, Budapesttől Debrecenig, 240 kilométeren keresztül, míg haza nem értem szülőházamba, anyámhoz és apámhoz. Január azzal telt, hogy a hónap (amúgy mindvégig) tavaszt utánzott. Kinyílik a kertemben - hogy betartsam a sorrendet - a kínai lőne, tele rózsaszín, kanálkányi napemyőcskéjével, s ráadásul, ha kisüt a fehér korongú nap, mindenféle repkedő, telet átélt, rezge szárnyú rovar is körbedongja, majd a korai jázmin, amely a hegyoldal kőfaláról két, napfénytől megvilágított helyen omlik alá, teátráli- san, sárga zuhatagként (nyáron pedig, levelek híján, zöld pálcikák törmeléke, Részlet egy esszéregényből 63
