Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Lanczkor Gábor: Tandori Dezső nyolc Utrillo-verse
album.4 Tandori a ciklus születése idején verebei miatt egyáltalán nem utazott, nem járt múzeumokba; A verébfélék katedrálisa festményverseit hangsúlyozottan és koncepciószerűen művészeti albumok reprodukciója alapján írta, erre több helyütt is reflektál a ciklus költeményeiben, a legközvetlenebbül a Paul Cézanne: Az akasztott ember háza második részében: „Az én albumomban, mert a mennyiség / törvényei szerint tagadhatatlan, / hogy így jut el az emberhez a kép, / utánatermelt-kép alakban, t egymás mellett a két H házas festmény, a másik az akasztott / ember háza". A művészeti albumban egymás mellé, egymással szembe rendezett képek véletlenjének esetleges választási elvvé váló motívuma az Utrillo: A St. Severin templom című versben is feltűnik: „A St. Spero falusi templomával / szemközti oldalon / az egyik albumomban, / amelyből dolgozom, / régi motívumomra bukkan, / s előbb is, mint én, a figyelmesebb szem". A nyolc Utrillo-vers címében hivatkozott festmények közül háromnak a reprodukciója található meg a Székely-féle kötetben (Utrillo: Rue Chappe; Utrillo: „La Belle Gábriellé"; Utrillo: Falusi templom - 1912 körül). A „U"-ben Tandori azt írja, kb. 20 Utrillo-könyve van, egy a Balkon folyóiratban megjelent cikkben pedig egy önidézettel érintőlegesen szerelmi lírájának sajátos hiányára is reflektálva ismét személyiségének szerves részeként határozza meg Utrillót és az Utrillo-könyveket: „»Kinek ne lenne legalább annyi Utrillo- albuma, ahány nagy szerelme volt? Több Utrillo-albumunk van, nekem feltétlenül így áll ez.« Ezt olvasom valahol. Hm. Asszociációim másfelé mutatnak."5 A Rue Chappe vers esetében a kismonográfiára való konkrét hivatkozás, az Utrillo: „La Belle Gábriellé" című versben pedig a vendégszövegként feltűnő Székely-bekezdés miatt bizton gondolhatjuk, hogy a költő A Művészet Kiskönyvtára sorozat kötetének reprodukcióival (is) dolgozott. Amelyek fekete-fehérek. Utrillo munkamódszerével párhuzamosan, hogy az autodidakta festő fekete-fehér párizsi-montmartre-i képeslapokat nagyított fel vásznain, s a látványhoz a színeket maga költötte hozzá, Tandori a belső ciklus felütéseként e két verssel mintegy megerősíti attitűdjét a festményversekkel kapcsolatban: a képeket nem leírja, hanem sokkal inkább újraírja, újraalkotja, a fekete-fehér reprodukciókat egy másik médiumba átmásolva és újraszínezve. A „La Belle Gábriellé" versben, amelynek vonatkozó festményei (két feketefehér reprodukció is található a kisméretű albumban ezzel a címmel) az alkoholista Utrillo egyik frekventált montmartre-i csapszékét ábrázolják, Tandori a Székely-monográfiából vett bekezdést6 utrillósítja: az eredeti szöveg minden mondata és tagmondata után beszúr egy-egy színt, a vers végén pedig a Székely-bekezdésnek az alkotói módszerre reflektáló utolsó mondatában megszakítás nélkül halmozza a színeket, a kétszer lajstromozott szürkét a második helyen meghagyva az eredeti helyén: „A színeket azonban - piros, szürke, zöld, / 4 Vö. SZÉKELY András, Utrillo, Corvina, Bp., 1970. 5 TANDORI Dezső, Nappali kérdés, Mit nézünk mire - és miért? (Egy alig-amatőr), Balkon, 1994, http:// www.balkon.hu/html_index.html 6 Vö. SZÉKELY András, i. m„ 12. o. 55
