Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Gyulai Zoltán: Az „egy gondolkodás atlasza” (Tandori Dezső Ördöglakat című kötetéről)
Gyulai Zoltán Az „egy gondolkodás atlasza" (Tandori Dezső Ördöglakat című kötetéről) A műalkotást (az akként elismert [szellemi] „termékeket") lehetetlen elképzelni a médium nélkül, amely hozzáférhetővé, vagyis olvashatóvá-szemlélhetővé- hallhatóvá (stb.) teszi őket. Ugyanakkor ebből a látszólag evidens belátásból az is következik, hogy egy alkotás publikussá tétele egyben szélsőséges állásfoglalást is jelent a mű általános mibenlétét illetően, abban az esetben is, ha az állásfoglalás nem része a szerzői intenciónak. Egy regény például (első megközelítésben) olyan mondatok tipográfiailag egységes sorozata, amelyeket a könyv hagyománya és az ahhoz kapcsolódó szövevényes intézményrendszer tesz lehetővé. A regény megírásakor a szerző (tekintsünk most el attól, hogy a szerző fogalma az említett intézményrendszer egyik legfontosabb alintézményének is tekinthető) mindvégig tudatában van annak, hogy olyan szöveget hoz létre, amely az institucionális rend és a befogadói (vagy fogyasztói) magatartás specifikus eljárásait feltételezi. Talán azt is mondhatnánk, hogy a különböző művészeti ágak - egyébként komoly hagyománnyal rendelkező - elválasztottságát éppen ezek a médiumokhoz köthető sajátságok teszik lehetővé. A regény (vagy általában az irodalom) inherens tulajdonsága például, hogy feltételezi az idézhetőség egy bizonyos precíz (veszteség- és „többlet"-mentes) és mindig rendelkezésre álló módozatát, amely a beszédet írásként kodifikáló szigorú rendszer (és a rendszert meghatározó hierarchikusan elgondolt grammatikai szintek) konszenzusos használatán alapul. Tandori Dezső Ördöglakat című kötetét érdemesnek látszik a mediális meghatározottságok problematizálásának hivalkodó gesztusa felől megközelíteni. A kötetbe (vagy a fentiekhez kapcsolódva: könyv formába) szerkesztett rajzok és kézírásos szövegek (versek, verstöredékek, idézetek, kommentárok, címek stb., a kötet megjelölése szerint: „aforizmák, képversek, vélemények") ugyanis a közlés módjával rögtön kétségbe vonják az irodalmi közlés elfogadott módozatait, hiszen a kötet előtt nyomtatásban vagy kiállításokon megjelent rajzok most nem egy nyomtatott szöveg vagy egy kiállítóterem muzeális tere által keretezve válnak láthatóvá, hanem egymásra vonatkoztatottságukban, vagyis egy kézbe vehető és lapozgatható könyv lehetőségei által. Ugyanakkor a már említett, szokásos idézhetőségkritériumoknak ellenállni látszanak a rajzok. A négyzet alakú kötetben ugyanis nem találhatók oldalszámok, ami már önmagában is ellehetet43
