Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 12. szám - Acsai Varga Vera munkái

tenni, a végeláthatatlan (folyást, ömlést) végest előbb Egyetlenné (töredékként azt is), aztán mérnökien (is) már csak a nyelv, az egyik határ, és akkor elölről, a szó, az irodalom, mely szétárad, motívumcsomókkal, egyebekkel (regénytömbökkel, fordításokkal: az irodalom). A rajz veszi át ezt a tömörített végérvényt. De ezek még irodalmak. Versen inneniek. Képversek... hogy is mondják? Ideogramma. A koporsós, sírhantos, vízen úszó templomrajz, a kisbetűs monogramvariációk, a mécsesek és a többi, bár már filctollal és könnyedén születtek, mert ezek a kézírás folyományai, ez még előzmény a későbbi rajzművészethez. Ahol is a nehézség miatt (lófejkarakterrel, futó ló és nem csak fényképről) eleinte szent amatőrséget sejtünk, vélünk sejteni, amit később (gyakorlat tette a Mestert) összehasonlíthatatlan egyediségű éber örömű biztonság váltott föl, egyszer csak. Egyszer csak ez az égi kézvezetés (mint amikor tanítanak biciklizni és fogják a kormányt) elengedtetett és tulajdonává lett eme tudás (a rajz) az írónak13. (Festők birodalmából, honi tájon már stílusepigon is akad.)

HÉRAKLEITOSZ

Erős fölindulás Szám, szem-éj

Színt vallók: vagyis 6 ok, amit fekete-fehérrel, feketén-fehéren nem ábrázol 6 ok: Ok, OK, ok, oK és óká és mondj még egy okot nekem! +1 ok meg még egy ok. Potok, meg ...ó

k. és társaik. Soha nem tárult elém (a Tér) még ennél tágabbésteljesebb világ! Térülj és forrdúljj! Háttal a múltnak.

13 Kalandos Angliák.

23