Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Lengyel András: József Attila és Illyés – Osvát vonzásában (A marginalitás irodalomszociológiájához)
a neve Osvát Ernő« - »milyen jóságosán kemény ember volt ő s mi most itt állunk valamennyien árván a szomorúság fekete kendőjében nincs lámpánk, amit meggyújthatnánk az ő dicséretére nincs ládánk, amibe összegyűjthetnénk az ő ajándékait«. Tehát Osvát Ernőre emlékezzünk" (JAÖM 3:113-114). S emlékezik is: „Emlékezünk. A polgári gondolatot e »jóságosán kemény ember« kíméletlenül képviselte balfelé." Majd ő is kérdez: „Felénk indult-e 53 esztendővel ezelőtt, amikor mi még nem is éltünk [...]-felénk indult-e el vagy kik felé?" (JAÖM 3:114.). Világos beszéd ez, ellenszenve „átjön" a szövegen. S nemcsak az explicit „osztályharcos" dogmatika érvényül az okfejtésben, de a személyes sérelem is - szerinte, ellentétben Kassák vélekedésével, Osvát nem „felénk" indult el, azaz nem az ő költészetét készítette elő. Ez a sérelemként megjelenő helyzetérzékelés, azt kell mondanunk, bár sarkos, nem indokolatlan. Osvát, mint szerkesztő, korábban csakugyan élt és visszaélt szerkesztői hatalmával. S azzal, hogy bizonyos költők szövegeit nyilvánosság elé segítette, József Attila elől viszont elzárta ezt a lehetőséget, nem egyszerűen „tévedett", hanem - legalábbis a József Attila-életmű távlatából nézve - önkénye szerint alakította az irodalmi nyilvánosságot. A művészet metafizikájában (és származékaiban) megjelenő, elméletileg megalapozott művészetértés nézőpontjából ugyanis az Osvát szerkesztési elveit tömörítő „aforizmák" csakugyan nem többek, mint „közhelyek". Maga a szerkesztői gyakorlat pedig, láttuk, éppen a korszak legjelentősebb új költőjét „szűrte ki" a Nyugatból. Aligha véletlenül. Osvát minden jel szerint a maga elképzeléseit akarta igazolva látni a közölt költők írásaiban, ahelyett, hogy az attól lényegileg különböző, ám valódi tehetségnek is teret nyitott volna. Irodalom Domokos Mátyás szerk. 2006: Illyés Gyula József Attiláról. Bp. Fenyő László 1928: A „Független művészek" előadóestje. Nyugat, április 16. Gellert Oszkár 1985: „Pillangók és legyek" = OEKK 353-356. N. Horváth Béla 1991: Két költőről. Illyés Gyula és József Attila kapcsolatának történetéhez. = Jelenkor, 9. sz. 739-746. Illyés Gyula 1933: Osvát. Magyar Hírlap, okt. 29., újraközölve: OEKK 521-525. Illyés Gyula 1971: Edző kudarc. Népszabadság, szept. 12., újraközölve: Domokos szerk. 2006. 12-20. Illyés Gyula 1991: Naplójegyzetek 1975-1976. Bp. Illyés Gyula 2008: A hit dolga. = Forrás, 4. sz. 3—6. JAlev: József Attila levelezése. Közreadta H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin és Stoll Béla. Sajtó alá rend. Stoll Béla. Bp. 2006. JAÖM: József Attila összes művei III. Cikkek, tanulmányok, vázlatok. Sajtó alá rend. Szabolcsi Miklós. Bp. 1958. JATC 1/1: József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Szövegek. Közzéteszi Horváth Iván et al. Bp. 1995. JATC 1/2: József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Magyarázatok. írta Tverdota György. Bp. 1995. József Jolán 1940: József Attila élete. Bp. KJA1: Kortársak József Attiláról 1. köt. Szerk. Bokor László, sajtó alá rend. Tverdota György. Bp. 1987. Komlós Aladár 1967: Emlékezés József Attilára. = K. A.: Táguló irodalom. Bp. Lengyel András 2005: A Nincsen apám se anyám ősváltozatának töredéke. Forrás, 4. sz. Lengyel András 2008: Mikor keletkezett az Illyés Gyulának című József Attila-vers? Kézirat. 89
