Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Bíró-Balogh Tamás: A filológus öröme (Déry Tibor levelezése. 1901–1926 I/A. Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc)
(ál)objektivitással közelít hozzá, sokkal inkább burkoltan, bevallottan személyes elköteleződéssel, mint egy olyan elbeszélő, mely maga is érdekelt az elbeszéltekben", s „mivel a személyesség, a választás és így az önkéntelen alakítás kikerülhetetlen, érdemes éppen ezért szándékoltan ebbe az irányba tájékozódni" (Dérczy Péter: Regény, levélben elbeszélve. Élet és Irodalom, 2007. febr. 23.). A formai furcsaságért a levelek tartalma kárpótol. A korai évek meghatározó fontosságúak. Déry nevelkedésén, férfivá válásán, első szerelmein és irodalmi helykeresésén túl megismerhetjük a levelek által egy zsidó család hétköznapjait és asszimilációját, a század első negyedének politikai-társadalmi változásait, és ennek a családra és Déryre tett hatásait, valamint a bécsi, berlini és párizsi emigránsok életét, művészi próbálkozásait. A levelezőpartnerek között a család és az első nagy szerelem mellett olyan nevek vannak, mint pl. Osvát, Babits, Tóth Árpád, Nagy Lajos, illetve a két legmeghatározóbb irodalmi társ: Kassák és Németh Andor. Az érdekességekre - kedvcsinálóként - csupán egyetlen példa: Osváthoz szóló első levelében az ifjú Déry azzal „provokálja" ki írásának közlését, hogy „felhívja" a szerkesztő figyelmét arra, miszerint „a Nyugatnak, mint Magyarország egyetlen nívósán irodalmi lapjának, szinte szociális kötelessége az új írói generáció felismerése, nevelése". Ma már ez furcsán hat - igaz, egy ilyen levél is furcsán hatna valamely szerkesztőségben... A kötet saját anyagán túl még egy figyelemre méltó szöveget ad: Botka Ferenc a kiváló, bár kissé terjedelmes előszóban a levelezéskötetek változataival ismertet meg, emellett egy levelezéskötet sajtó alá rendezésének módszertanába is bepillantást kapunk. Levelezést sajtó alá rendezni több munkával, mint elismeréssel jár, a hazai levelezéskötetek ajánló bibliográfiájának böngészésekor azonban rácsodálkozhatunk, mégis milyen sok szerzőnek ismerjük már leveleit. Viszont belegondolhatunk abba is, hogy sokaknak éppen hogy nem; a bibliográfia ugyanis tartalmaz egy nem látható hiánylistát is: Ignotus, Karinthy, Kassák, Krúdy, Móra, vagy éppen Osvát, Tömörkény és még sokan mások... Egy levelezés sok-sok kis darabból áll, mint egy hatalmas mozaik. Kérdések és válaszok váltogatják egymást, és ami évekig-évtizedekig iratgyűjtő raktári dobozokban és számos más (rejtek)helyen részleteiben „hevert", a sajtó alá rendezés során egésszé áll össze. Olyan egésszé, melyet a maga valójában még a levelek írója-címzettje sem látott soha; s e levelezésegész ismeretében olyan információkhoz juthatunk, melyeket önmagukban sem a művek, sem egy mégoly részletes életrajz sem tartalmaznak. Ennek az egésznek megpillantása a filológus öröme. S mivel a levelezéskötetek hagyományosan az életműkiadások záródarabjai, velük egy teljes írói kép válik - legrejtettebb összefüggéseiben is - láthatóvá. A Déry-levelezés esetében ez a belepillantás pedig szó szerint is érthető: a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködő Balassi Kiadó igen szép és igényes kivitelezésű kiadványában közel nyolcvan oldalnyi fotómásolat mutatja meg a levelezőpartnerek arcát, kézírását, a képeslapokat és a Déry életében jelentős szerepet betöltő folyóiratok borítóját. A további köteteket azonban nemcsak ezért várjuk. * A kritika megjelenése előtt máris megjelent a levelezés második kötete (I/B), amely az 1927 és 1935 közötti leveleket adja, a Balassi Kiadó és a PIM közös kiadásában, 355 oldalon, szintén kb. nyolcvan lapnyi fekete-fehér és színes képmelléklettel. Részletes ismertetésére így itt most nincs lehetőség, az viszont bizonyos, hogy aki ennek a „regénynek" az első kötetét is érdeklődéssel olvasta, ebben sem fog csalódni. Sajtó alá rendezési elveiben következetes, külcsínében az előzőhöz igazodó - tehát egy szép kötetben fontos dokumentumokat kapunk, némileg regényesített jegyzetekkel. (Balassi Kiadó - Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006) 108
