Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Váradi Nagy Pál: URBIA (osztálykirándulás)

Mindszent hava Gyngy napján hajnalban frs megfigyelte, hogy deres a talpuk alatt a placc. Szerencsére az űrhajó már készen állt a tesztre. Frs megfigyelte továbbá, hogy Gr osztálytárs leadta a jelet, hogy ma.

A reggeli kapucsínó szerintem rozsdás víz volt. Mellékes. Ha nem kaptam volna a beszervezés óta napi két tábla csokoládét meg szalámit a tiszti konyháról, én azt hiszem, megdöccentem volna. Nem tudom, ezek hogy bírták. Állítólag az íny egy idő után megkeménykedik annyira, hogy rágni lehessen vele. Jó, ezeket hagyjuk. Ebből nem lehet megélni. A lényeget.

Az osztályfőnök és Gr kitervelte szabotázs sikeres volt. Csak nem kár egy karton űrhajóért. Bocsánat. Kár. A mozdony ellopása úgyszintén sikeres volt. Te tudod a legjobban, hogy hagytuk. De nyolc embert ütöttünk el a kapuig. Azok bábok voltak. De gőzölgött a kifordult belük a hidegben. Kuss. Mondom bábok. És akkor bábok, ha a birodalom mondja. Kell még pofon? Akkor folytathatjuk, ugye?

Hármunkat meglőtték. Az osztályfőnököt is. Hiába fagyott dugóvá a vér a sebben, belehalt. De még elmondta, mielőtt kivérzett volna, hogy a Szül Mág hegységben vagyunk, fél óra hatvannal, és állítsuk meg a mozdonyt. Ott sűrű erdő lesz, alagutak, fentről se találják majd a mozdonyt, míg bele nem ütközik egy szerelvény. Hogy induljunk gyalog nyugatra, Éána felé. Ha szerencsétek van, fele osztály átlóghat a zöldön. Aztán a földgömbjét Grre hagyta, a mutatópálcáját pedig rám. Frs beszolgáltatja a birodalmi hatóságoknak a mutatópálcát. Csatoljuk az iratokhoz.

De nem volt semmiféle erdő. Csak csupasz hegyek. Mindenfelé. Kivéve nyugaton, messze, nagyon messzire volt egy zöld csík a látóhatáron. Éána. Délnek indultunk, ereszkedtünk a völgybe.

Frs beszámolt arról, hogy az osztályfőnök fejből egy térképet rajzolt a környékről. Igaz, hogy a tájról az erdők hiányoztak, de a csúcsok és a völgyek a helyükön voltak. Frs tudomást szerzett arról, hogy a térképet Gr a kabátjába varrta. Frs megfigyelte továbbá, hogy Gr nem a térkép alapján tájékozódik, hanem egy füstoszlop vezeti. Frs mindez idő alatt nem fedte fel a kilétét, pedig már igen éhes volt. Éz alátámasztja hazafiságát.

Arrafelé az erdőből csak leperzselt fatörzsek maradtak. Vadak nem voltak. Semmi. Csak két és fél méter magas, letarolt fatörzsek, hatalmas karók, vagy inkább rácsok. Kóbor kutyák sem voltak. Csupán a valószínűtlen füstoszlop egy dombtetőről. Egy házhoz vezetett, ami ott volt a letarolt táj közepén. Egykor erdészlak lehetett, még a maradék nyelvű felirat is ott állt a homlokzaton, hogy a császár erdeje szent. A tornácon egy hórihorgas öreg ácsorgóit, hogy elvitték az erdőnket kartonnak. Csak lőnék már fel azt az űrladikot, mert a ruszki sem lusta. Az erdész lehetett, még a linnai időkből felejthette ott a birodalom. Mást nem mondott, kérdeztük, lökdöstük, de megkukult. Aztán fogta magát, eldőlt, mint egy zsák, nyilván megfagyott, és gurulni kezdett a völgyben lefelé, egyenesen Éána felé, hogy szekérutat vágott a csonkok közé. Mi meg fosztogatni kezdtünk, már ami mozdítható volt a majdnem üres házban, tetves pokróc, szuvas asztal, szék, téglányi mobil. Le volt merülve. Találtunk valami birodalmi puliszkát, de a fenének se kellett. A fiúk kerítettek közben egy macskát valahonnan, azt sütöt17