Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből (versciklus)
Az orosz éj Korty vodka, rémek, kéj, veszély. A démon vihog. Setét az éj. Ölelem Lénát. Rettegek. Előttem szörnyű meredély. Minden út szakadékba fut. Nyitva hagytad-e a kaput? Kulcsra zártad? Úgyis bejönnek. Előttük nincsenek tabuk. Ölelem Lénát. Rettegek. Körülvesznek a szovjetek. Övék itt minden hatalom. Elmehetnék, de nem megyek. Korty vodka. Bolsi démonom, holló kopog az ablakon. Léna hajsátra betakar. Fejének párna a karom. Pártvigécek vesznek körül. Zsivaj és zűr köröskörül. Kulcsra zártad-e a kaput? Elmélyül, fojtogat az űr. Reggelre lehet nem leszek. Rikácsolnak a szovjetek. Holló kopog az ablakon. Sóhajt Léna és megremeg. * Ennek a versnek sem került elő a kézirata, Léna nagymama bámulatos memóriája őrizte meg, 1977-ben amerikai látogatásuk alkalmával diktálta le, mint annyi más verset is, amelyek kéziratát nem tudtuk kicsempészni a brezsnyevi Szovjetunióból. Nagyapát, emlékszem, meglepte és elszomorította a vers, s akkor este ezt is odaadta Milosznak, a későbbi Nobel-díjas lengyel költőnek, akivel útjuk során barátkozott össze, és aki ott-tartózkodásuk három hónapja alatt rendszeresen felkereste. Sokat beszélgettek, s a lengyel költő elkérte a verseit, nagyapa később megjelenő lengyel kötetének sok versét, közöttük ezt is lefordította, és igen érdekes esszét írt utószóként, amelyet lefordítottam oroszra, s a kötet függelékében olvasható... - Tatjána Bogdanova A csoda Pityerben fehér éjszakán, Fiújával sétál a lány. 8
