Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Bánki Éva: Mindenekfölött költő (Kőszeghy Péter: Balassi Bálint – Magyar Alkibiadesz)
és nem a történeti életrajz szintjén igaz. Sőt azt is felveti, hogy Balassi maga alakította saját élettörténetét a Szép magyar komédia előzményének számító Casteletti-vígjáték szerint. Énstratégiák! Fiktív önéletrajziság! Mielőtt önfeledten megmártóznánk ezekben a posztmodern fogalmakban, érdemes végiggondolni, hogy a régi énstratégiák másféle társadalmi és lélektani viszonyok között talán nem is voltak annyira stratégiaiak. Oly korok, ahol a személyiség nem támaszkodhatott a tükörkép vagy az identifikációs okmányok megerősítésére, ahol egy költő a saját nevét is különböző helyesírással írhatta le, talán másként vélekedtek igazságról, hazugságról és fikcióról. Lehet, hogy a polgárosodás előtti én a legegyszerűbb ember számára is olyasvalami volt, amit napról napra újra kellett teremteni. És nemcsak a költők szerelme, hanem még a legmindennapibb szerelmi érzés sem képzelhető el álmok, nosztalgiák, reménykedés, félreértés, öncsalás, ábrándok, illúziók, filmbéli vagy irodalmi előképek nélkül. A viselkedésünket máig befolyásoló udvari szerelem egyidős az udvari költészettel. A szerelem par excellence fiktív érzemény - és ha akarjuk, márpedig többnyire ezt akarjuk, véresen komoly is egyben. A trubadúrok nem hazugok és nem őszinték. Nem igaz, hogy költeményeik konkrét nőhöz írt őszinte vallomások, ahogy az sem, hogy az udvari szerelem egy társasági játék vagy életrajzi tényéktől független metafizikus eszmerendszer lett volna. Ha nem igaz a nagy románc, amit Szilády, majd utána Eckhardt kiolvasott a Júlia- versekből, ez azt jelenti, hogy Balassi a mi fogalmaink szerint hazudott vagy érdekházasságot eredményező énstratégiát választott? Balassi stratégiája, mint tudjuk, nem is eredményezett érdekházasságot. Ami nem is csoda. Ma más a házasságtörés megítélése, de kérdés, hogy egy Losonczy Anna-korú, frissen megözvegyült asszony jó néven venné-e, ha költő kérője vagy költő barátja a nyilvánosság előtt az ő régi képzelt vagy épp valóságos viszonyukkal hencegne? Én egyetlen olyan érdekházasságot nem tudok elképzelni, ahol ez a taktika célravezető lehetne. A fiktív házasságtörést persze már akkor sem büntették, intézi el Kőszeghy ezt egy kézlegyintéssel. De vajon tényleg nem büntették? Igaz-e, hogy a famára, a hírnevükre oly büszke kortársak fikció és való között szerelmi ügyekben a mainál élesebb különbséget tettek? Christianus Sheasaeus beszámol a kor egyik leghíresebb, kegyetlenségbe torkolló házasságtörési ügyéről, Kendi Anna haláláról. A férj a szerelmesek levélváltása révén értesül, hogy felszarvazták. Képzeljük el, hogy Kendi Anna így védekezik az őt később halálra ítélő férje előtt: ez amolyan kitalált szerelem. Irodalmi fikció. Őszinte szerelem? Irodalmi stratégia? Hozományvadászat? Kőszeghy - nagyon bölcsen - egyik alternatíva mellett sem kötelezi el magát, hanem inkább azt feltételezi, hogy a fenti érzések/érdekek kibogozhatatlan egyvelege inspirál(hat)ta a Júlia-verseket. De akárhogy is, a Balassi-féle szerelmi életrajzban így is számos ellentmondás van, amelyeket sehogy sem tudunk feloldani. Hogy történhetett, hogy Ungnad Dávid, Anna férjének unokatestvére (és annak a családnak a sarja, amely rossz viszonyt ápolt Balassi apjával) akkor is jó viszonyban marad Balassival, mikor az megírja az Annával való idill történetét? Hogy lehet, hogy Balassi utolsó művének kiadója az a Forgách Zsigmond lesz, aki Anna kezét elnyeri? Ez a két példa nemcsak azt bizonyítja, hogy Bálint és Ungnadné Losonczy Anna kapcsolata a férj életében nem jött létre - azt is bizonyítja persze -, hanem hogy milyen keveset tudunk Balassi mindennapi életéről, barátságairól, kortárs reputációjáról. Nyilván egyik férfi sem örülhetett azoknak a múltba vetített fogadalmaknak, amelyekkel (meglehet a költészet síkján) Anna Bálinot elhalmozta. Lehetett valami oka, hogy ebből nem lett botrány - de nem tudjuk, mi. Talán valami banális, a kortársak számára magától értetődő dolog. Ha nem így lett volna, akkor nagyobb valószínűséggel tudhatnánk, hiszen a kortársak megírják. 103
