Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 10. szám - Simoncsics Péter: Egy „sportember” emlékezete (Kontra György (1925–2007))
Nem hitte és propagandának tartotta mindazt, amit például a bolsevizmusról mondott. Belátható, gondoljunk például Katynra, mily csekély hitele is van annak, ha az egyik gyilkos a másikra mutogat. Ezt a történelmi csapdát, hogy tudniillik a nácizmus fájától nem látta a bolsevik erdőt, nem kerülhette el Karácsony Sándor, annak ellenére sem, hogy a marxizmust, pontosabban Marx tanításait első kézből és alaposan ismerte, megértette, éppen ezért - evangéliumi alapon - el is utasította. (L. Karácsony Sándor: A mechanikusan megszervezett társadalom. A radikális mozgalmak üzenete a krisztianizmusnak. In: Ocsúdó magyarság. Exodus, Budapest 1942: 369-375.) Ezzel együtt - és természetesen - mindig baloldali volt és az is maradt, ahogy Vitányi Iván véleményével egybehangzóan Kontra György is vélekedett. Karácsony Sándor elvetette ugyan - mint a háború előtti és utáni európai baloldal nagyobbik része - a marxizmust, de nem tartotta a szovjet rendszer lényegének, csupáncsak kendőző maszkjának, amely elfödte keleti despotizmus voltát. És ebben igaza is volt, viszont nem láthatta sem ő, sem más, hogy a szovjet rendszerben egy despota beteg lelke átjárta társadalom testesült meg, amire az idáig a történelemben példa nem volt. A Harmadik Birodalom is példa nélkül áll a történelemben, mint az első tökéletesen mechanizált, s ezért teljesen elembertelenedett rendszer. Egyszerre átlátni ennek a világtörténelem színpadára egy időben fellépő két totális rendszernek a lényegét, emberfeletti feladat, amit még egy Karácsony Sándortól sem lehet elvárni. Kivételes teljesítmény volt az is, hogy az egyikét, a hozzánk akkor térben közelebb álló Harmadik Birodalomét már jó korán kiismerte. Mégis: Karácsony Sándor jó ösztönét, éles történelmi szimatát jelzi, hogy a szovjet berendezkedés veszélyét „az emberinél nagyobb léptékben", azaz történelmi méretekben nem látta halálosnak a magyar társadalomra nézve. Valóban: nagyjából egy emberöltővel Karácsony Sándor halála után a szovjet birodalom magától összeomlott, ereje pedig Magyarországon már ennél is korábban megroppant, amiben Karácsony Sándornak közvetve, Kontra Györgynek pedig közvetlenül jelentős szerepe volt, amint alább majd elmondom. Kontra Györgyöt a fordulat éve után részint még mindig tanulmányai foglalják le, közéleti tevékenysége - éppúgy mint szinte mindenkié, aki kívül maradt az MDP-n - ellehetetlenül, illetőleg szűkebb szakmai mederbe terelődik: 1949 őszétől az Országos Neveléstudományi Intézet előadója, 1950-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Nevelésügyi Főosztályának biológiai főelőadója, 1951-ben a Fővárosi Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatóhelyettese, ugyanott a biológiai tanszék vezetője. 1952 és 1953 között ismét minisztériumi osztályvezető, ezúttal a Közoktatásügyi Minisztériummá átkeresztelt intézményben. 1953-tól 1958-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézetének tanársegédje. 1958-tól 1978-ig a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet, majd jogutódja, az Országos Pedagógiai Intézet biológiai tanszékének vezetője, 1973 és 1976 között az intézet főigazgató-helyettese. 1978-tól 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig az ELTE Embertani Intézetének tudományos főmunkatársa. Ezekben az években is aktív résztvevője a tudományos élet különböző szervezeteinek (Magyar Biológiai Társaság, TTIT), ahol fontos pozíciókat tölt be, szerkesztője az Acta Biologica című idegen nyelvű folyóiratnak.7 Közben, 1949-ben, megházasodik, felesége, Kozma Ilona magyar-latin szakos bölcsész, akinek tüneményes személyisége mindenkit elbűvölt, akit az a szerencse ért, hogy találkozott vele, és aki 1997-ben bekövetkezett haláláig Kontra György legfontosabb támasza maradt. Házasságukból négy gyermek születik, Miklós, Kata, Klára és Zsuzsa, akik közül kettő, a legidősebb és legfiatalabb az anyai bölcsész-művész vonalat viszi tovább, lévén Miklós 7 Az adatok a Kontra Miklós összeállította Kontra György-életrajzból valók. 76
