Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Szekér András: Óbecsei képeslapok

minden számotokban találok igazi jó csemegét. Nálunk a helyzet változatlanul romlik - fokozódik. Szeretettel gondol Rád, rátok N. R [98. III. 21.] [A Plébánia utca 1912-ben]).- Kedves Bandi! Újvidék, 1996. V. 10. (Régi becsei fényképek katalógusa) Ács Karcsiék, sajnos, Németországba költöztek még tavaly nyáron. Karcsi követte a feleségét, aki már nem tudta elviselni a hazai nyomort. Bizonyára jólesne neki, ha legalább egy lapon felkeresnéd, címe: Kovács Károly, maaweg 126 D 50825 Köln. Sokszor üdvözöllek benneteket, s lesz írás, küldök Pista. (Ez már a 3. eresztés a becsei képeslapokból.) Közben a fiókomból 20-25 óbecsei képeslap kerül elő, különböző jelzésekkel, számozással pl. 5., 10. locsoló, ünnepi, törökbecsei, 16. borivóknak Rubens képével stb.

Múlnak az évek, és két félig közelben és félig távolban egymástól öregszik, összebarátkozik két ember: az egyik a Vajdaságból, Újvidékről, a kishegyesi „tündérkertből" N. I. (Pista), a másik meg Magyarországról, Kecskemétről, Ballószögről, a Forrás folyóirat és a Katona József Gimnázium mellől: Sz. E. (Bandi). Mindketten közel a magyar nyelvhez, a magyar szóhoz, a magyar irodalomhoz, valahol e peremvidéken, „kompországban", „lélekvesztőn", a végvárak környékén, mindig csak a pusztulást látva, szorongást érezve. Sokan - s mindketten is - úgy vagyunk, hogy szeretnénk önmagunknak valamiféle „szigetet" szerezni, mind határozottabban visszavonulni, elzárkózni az embertelenségtől, üldözöttségtől, gyilkosságoktól, kiszolgáltatottságoktól teli nagyvilágtól. De talán Kosztolányi szavai, a négy fal között, „nem a legszerencsésebben" fejezi ki ezt a vágyat, érzést, közállapotot. De ehhez hozzákapcsolnánk, szintén Kosztolányitól, hogy „Az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda. " (Önmagámról, Nyugat, 1933) S ha olykor a toll után kapunk, mert meg kell őriznünk a szülőföldünkből, családunkból, magyarságunkból - ebben a szörnyű korban, században, a második világháborúval, frontveszéllyel, terrorral, zsidóüldözéssel, meghurcolással, fasizmussal, kommunizmussal... sokunk, így mindkettőnk által is szeretett Máraihoz fordulhatunk: mit üzen nekünk? - Miért „ír" egy ember? Valamit el akar mondani az embereknek - de mit? Személy szerint, néha azt hiszem, ezt: tiltakozni és lázadni kell, mihelyt valaki vagy valakik az élet eleven, természetes rendjéből Rendszert akarnak csinálni. Minden, ami rendszer - vallásos, politikai, gazdasági, szellemi Rendszer - halálos veszedelem, merénylet az élet eleven rendje ellen. Azt hiszem, ezt akartam elmondani, amikor „írtam". (Márai: Napló, 1964)- Bandi, Laci, Feri, Lajos, Attila, miután Esztert meglocsoltátok, térjetek be ehhez a szép szerb leányzóhoz, s daloljátok el az itt olvasható tündéri éneket! Kellemes ünnepeket, a novellett hamarosan megy. Baráti üdözlettel N. P. (Portrét mine Karacics)- Kedves Bandi! Óbecse, Újvidék, 2005. VI. 28. - Erőst közeledvén Július Harmadika meg a Hetvenedik, sietek Koczczintani a Címzett, valamint Tisztölt népes Tsaládja egészségére és boldogságára, miáltal e kiürítendő pohár édes-pa- razsas itala váljék mindnyájunk, különösen az Innepelt Úr megegészségesedésére.

60