Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (8. rész)

- A történelemben most először mondhatjuk, hogy a permanens forradalom minden területre és intézményre kiterjed. Ezek az intézmények egymás után tűnnek majd el, mert nem lesznek képesek megfelelni az új kihívásoknak;- Az emberek nehezen fogják fel az előttük álló gigantikus változásokat, vagyis a keletkezőben lévő új forradalmi világrendet;- Minden területen nő, növekszik a sokszínűség, a különbözőség;- Ha meg akarsz menekülni, meg kell változnod, a változásnak pedig három fő terepe van: a tér, az idő és a tudás;- Mindenütt új tevékenységi formák születnek;- Változóban van a térhez fűződő viszonyunk, napjainkban minden globálissá vált: évente félmilliárd ember lépi át a határokat. Mégpedig a legkülönfélébb irányokban - a határok elmosódnak, eltűnnek, megsemmisülnek;- Minden területen nő a hibriditás;- Senki sem tudhatja biztosan, milyen lesz a jövő.

Karl Jaspers megkülönbözteti az államférfit (vagyis azt, akinek van jövőképe) és a politikust (aki közönséges manipulátor, aki nem látja a jövőt, mert a jelen rabja).

Megváltoztathat-e bármit is az írás? Igen. Mélyen hiszek ebben. E nélkül a hit nélkül nem tudnék, nem lennék képes írni. Természetesen tisztában vagyok azzal, milyen korlátokat jelentenek a körülmények, a helyzetek, a történelem és az idő. Vagyis ez az én hitem, jóllehet mély, azért nem abszolút, nem elvakult hit.

Mit tartok én a legfőbb korlátnak? Azt, hogy az írás csak ritkán, csak kivételes esetekben fejt ki radikális, azonnali hatást az emberekre és a történelem folyására. Az írott szó inkább közvetett módon hat, mi több, első látásra, az első pillanatban esetleg nem is lehet látni, érzékelni ezt a hatást. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy az írás eljusson az olvasó tudatáig, idő kell ahhoz, hogy formálni kezdje, megváltoztassa azt a tudatot, s csak így, ezzel a kerülővel fogja aztán befolyásolni döntéseinket, állásfoglalásainkat, tetteinket.

Azt, hogy az írás bármit is megváltoztasson, nem annyira a szerző dönti el, mint inkább a közönség, az olvasók, az ő érzékenységük, a szó erejébe vetett bizalmuk, az ő hajlandóságuk arra, hogy reagáljanak, válaszoljanak a hozzájuk intézett szóra. Sokat jelent az a kontextus is, amelyben a szó elhangzik és eljut az olvasóhoz, fontos a környezet hangulata, az adott időszak légköre, az uralkodó kultúra állapota. Olyan körülmények ezek, amelyek az írott szó értékét, erejét esetleg meggyengíthetik sőt, tönkre is tehetik, s ezekre vajmi kevés befolyása van a szerzőnek - a szöveg megalkotójának.

De mindezen nehézségek, akadályok ellenére is biztos vagyok abban, hogy az írás változtathat, méghozzá sokat változtathat a dolgok menetén. Mondom ezt olyan írótársaim tapasztalatai alapján, akik életüket kockáztatták, néha egyenesen életüket áldozták azért, hogy munkájukkal, írásaikkal ne csupán tájékoztassanak arról, ami a világban zajlik, de információikkal meg is változtassák a feltárt valóságot, leleplezzék a rosszat, javítsanak a helyzeten, emberségesebbé tegyék a világot.

33