Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
1946. március 8-án maga a Kecskeméti Izraelita Hitközség adott be igénylést a kormánybiztoshoz, amelyben a deportálásból hazatért rabbi, dr. Schindler József elveszett ingóságainak pótlását kérték. Az ismeretlen helyre deportált özv. Papp Jenőné bútorait (hálószoba-garnitúra, ebédlőszekrény, tálaló, asztal, székek, rádió) kérték, amelyeket korábban már kiutaltak valakinek. A kérelmet a hitközség titkára, Rózenfeld Ernő írta alá. Ezeket március végén ki is utalták. Az 1949-es kérdőívből és az azt követő vizsgálatból azonban kiderült, hogy ezeket a bútorokat nem kapta meg a rabbi, mert azok Szidor József városi tanácsnoknál voltak, és nem annál, akinek azt a dokumentumok alapján kiutalták. A rabbi nyilatkozata szerint a bútorokat Szidortól is elvitték. „Az akkor ideköltöző orosz alakulat vezetője vette át Szidor Józseftől a bútorokat és azokat mi szívességből átengedtük és lemondtunk róla." Dr. Schindler kijelentette, hogy ezt bizonyítani is tudja, mert dr. Schönberger Dezső150 a korábbi zsidó tanács helyi elnöke lemondott a bútorokról az ő nevében, és átengedte azt a szovjet parancsnoknak. A vizsgálat során Szidor ezzel egybehangzóan kijelentette, hogy ő átadta a bútorokat a szovjeteknek, a zsidó hitközség utasítása alapján. Ez ügyben Termózes Jánost is meghallgatták, aki ebben az időben a szovjet katonai parancsnokságnál volt tolmács, és ő is megerősítette, hogy dr. Schönberger Dezső parancsára elvitték a bútorokat Szidor Józseftől az orosz alezredes lakásába, majd két hónap múlva ugyanezeket a bútorokat elszállították az Izraelita Hitközség épületébe, ahol leltár szerint Schönberger vette át azokat.151 1944. november 30. után a pártok és ifjúsági szervezeteik, a különféle állami intézmények, iskolák, segélyszervezetek is igényeltek az elhagyott javakból működésük megkezdéséhez. Például az Államvédelmi Hatóság Kecskeméti Kirendeltsége is kért bútorokat 1948. december 24-én, vendégszobák berendezésére. Az üggyel kapcsolatosan már a Pénzügyminisztériumban is intézkedtek, a bútorokat hamar átadták, az adminisztratív részét csak két hónappal később, 1949 februárjában bonyolították le.152 A Kecskeméti Rendőrkapitányság rendőregyesületének kultúrcsoportja 1947 júniusában igényelt öt asztalt és öt széket, ezeket még aznap ki is utalták számukra havi 2 forint használati díjért.153 Az EJK kecskeméti megbízottja 1948-ban, a hivatal felszámolásakor készített összegzést az általa kezelt ingóságokról. Az ingóságokat is a korábban említett jelzésekkel („Z", „O", „E", „Ex") kellett ellátni, attól függően, hogy várhatóan mi lesz a sorsuk. A leltárban 930 tételt soroltak fel, amelyek nagy része, 900 tétel (97%) „E" jelzést kapott, tehát a Nyugatra távozott régi elit, tisztviselők vagyontárgyai voltak, amelyek tulajdonjoga a meghatározás szerint „valószínűleg az államra száll". A „nem zsidó vagyonból előreláthatólag visszaigényelhető" „Ex" jelzést csupán 16 ingóság kapott, míg a zsidó eredetű vagyontárgyak száma ekkor már mindössze 14 volt. A 930 ingóság között különféle tárgyak vannak felsorolva. Értékesebbek és kevésbé értékesek is. Értékesebb például a 20 db zongora, 24 festmény, négy jégszekrény, két pianínó, a különféle ipari gépek, például a két esztergapad, két fúrógép, egy gyalupad. Feltűnő, hogy a 930 tételből aránytalanul kevés a zsidók ingósága, holott tudjuk, hogy azok korábban több raktárt is megtöltöttek. Valószínűleg hasonló meggondolás miatt kapták a vagyontárgyak ezt a besorolást, mint amiért az ingatlanok esetében lehúzták az 150 Dr. Shőnberger Dezső ekkor már Budapesten lakott, a Budaörsi út 33/B alatt. 151 Uo. 70 300/2655.1949. 152 Uo. 70 300/2328.1949. 153 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 69 906/1949. 73
