Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
EJK-ra nézve, a künnlevőségek behajtása azt hiszem, emminens érdek!" Ezt követően felajánlja, hogy ő a lakóknál szorgalmazni tudná a bérleti díj befizetését, ezért nem is kérne fizetést, csak engedjék el az ő lakbérét. Toperczer levelének a hátuljára felírták, hogy „a kérésének teljesítése ez idő szerint lehetetlen, erre mód nincsen"}*0 3.9. A zsidók ingóságainak sorsa Az elhagyott ingóságokra vonatkozóan igen sok levéltári dokumentum található a pénzügyigazgatósági iratok között. Kecskemét kiürítését és a szovjet megszállást követően a városban kilenc raktárban őrizték az elhagyott javakat.140 141 A tipikus ügymenet szerint az ingóságok igénylője konkrétan megfogalmazta, hogy mire lenne szüksége, már előre a város valamelyik raktárából kiválasztották a bútorokat (vannak olyan bútorigénylési kérelmek, amelyekbe bele is írták, hogy a bútorokat előre kiválasztották), használati eszközöket, és a kérelembe ezt is beleírták.142 Az indoklásban szinte minden esetben a szociális nehézségekre és a háborús károkra hivatkoztak. A kérelemhez gyakran csatolták a kerületvezető ajánlását is. A kérelem beadását követően hozták meg a határozatot, melyben az adott raktárból a pontosan körülírt bútorokat, használati tárgyakat bérletbe adták, havi bérleti díj fizetése mellett. Gyakran olyan ingóságokat igényeltek, amelyek már korábban az igénylő lakásán voltak, mert a szovjet katonák otthagyták azokat. Nagyon sokan, nem zsidók is „a gettó anyagából" (az elhagyott zsidó vagyont nevezték így) kértek különféle bútorokat, gyakran kiemelve, hogy konkrétan mit igényelnek: keményfa bútorokat, rádiókat, konyhai felszereléseket, étkészleteket. A tudatosabb és nagyobb értékeket igénylők között nagy számban fordulnak elő városi tisztviselők (polgármesteri főtitkár, iparfelügyelők, számvevők, tanácsnokok, altisztek, munkaügyi hivatali tisztviselők, postai alkalmazottak, kamarai főszámvevő, kertészeti felügyelők), akik feltüntették munkahelyüket és beosztásukat is. Több volt hadifogoly és Csehszlovákiából, Romániából, Jugoszláviából menekült is nyújtott be kérelmeket, mert szinte semmijük sem maradt az új élet kezdéséhez. Sok esetben az elhagyott javakat használók arra hivatkoztak, hogy a szovjet katonák vitték hozzájuk az ingóságokat. Nézzünk néhány konkrét igénylést. Gyenge István eredetileg szobafestő, majd bűnügyi nyomozó jelentette 1945. június 9-én, hogy lakására az orosz katonák sok bútort hordtak: széket, asztalt, fotelt, kályhát, varrógépet. Két orosz nő még ekkor is a lakásában élt. Az oroszok elmondásuk szerint a bútorokat Szegedről hozták, és Gyenge kérte, hogy a lakásán lévő bútorokat utalják ki neki, mert az ő bútorait az oroszok összetörték. A bútorokat kiutalták számára.143 140 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 445/1949. 141 Az alábbi címeken működtek raktárak 1945-ben: Zimay László u. 9., a Városházán (Széchenyi tér), Klapka u. 20., a tűzoltóság udvarában, Fecske u. 23., a Tanítóképző Intézetben, Kaszap utca, Munkácsy utca, Beniczky Ferenc u. 4., Kápolna u. 5. 142 Például Kovács Ferenc kertészeti felügyelő 1945 márciusában a Csongrádi úton lévő dr. Szepes- féle elhagyott házból kért szekrényt, ágyat és kályhát, a Zimay úti raktárból szekrényt és állványt, a Munkácsy úti raktárból ágyat, szekrényt és kályhát. Ezeket ki is utalták számára. BKMÖL, XXIV. 103. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 300/2185. 1949. 143 BKMÖL, XXIV. 103. a. A Magyar Pénzügyigazgatóság Kecskeméti Kirendeltségének iratai, Általános iratok 70 300/1912.1949. 71
