Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Balogh Tamás: „Egy reggel a postás levelet hozott” (Kosztolányi ifjúkori helykeresésének önellentmondásai)
látták az előadásokat, mialatt a zenés játék szövegeiből egymillió, a kottáiból pedig félmillió fogyott el, és néhány hónapon belül huszonkilenc vidéki színház vette meg a darab előadási jogát."33 A siker főképpen két ember nevéhez köthető: a zeneszerző Kacsóh Pongrác volt, a címszereplő pedig az itt országos hírűvé vált Fedák Sári. Csáthra valóban nagy hatást tett a darab, mert nem sokkal később a levélben megfogalmazottakat - megnyitva ezzel zenés színházi kritikáinak termékeny és jelentékeny sorát - cikkben is megfogalmazta: „Ma volt a 150. előadása a János vitéznek. Rekord. [...] Végre egy operettíró, akinek saját gondolatai vannak, s aki nemcsak tanulta, hanem tudja is, hogy mi a magyar stílus. [...] mert igen, egy egyéniség is van végre megint a magyar muzsikusok között; s az egyéniséget többre kell becsülnünk minden más tulajdonságnál."34 Kosztolányi erről a darabról nem írt, viszont alkotóinak pályáját nyomon követte. Egy évvel később a szövegíró Bakonyi következő darabjáról, a Rákócziról cikkezett: „számoltunk az operett szükségszerű stilizáló modorával, s csak elfogadható szöveget reméltünk. Bakonyi Károly Rákóczi-darabja azonban sablonos, kínosan vergődő drámaiatlan fércmű. Nagyon megérzett, hogy a János vitéz szövegírója mellett nem állt Petőfi Sándor. Ez a szöveg nem él, s most, hogy végighallgattuk, egyetlenegy erősebb benyomást sem hoztunk haza magunkkal. [...] A Rákóczi zenéje más lapra tartozik. Kacsóh Pongrác méreteit és zenei jelentőségét ismerjük. Az operett léha világába ő csempészte be először a komolyabb, festő zenét, az egész darabon át uralkodó melódiák kiszélesítését, a visszatérő motívumok variálását s a zenei kontrasztokat."35 Egy későbbi Kacsóh-darab (Israel Zangwill-Hajó Sándor-Kacsóh Pongrác: Mary Ann) kapcsán is a János vitéz jutott eszébe: „nem lett volna szabad róla beszélnünk, és most sem lenne szabad, de a foyer-ban mégis mindenütt erről folyt a szó. Kacsóh Pongrác szabadulni szeretne az első végzetes siker terhétől, és nem tud, hiába menekül a nagyobb stílusú drámai zenéhez, és hiába próbálkozik európaibb, intemacionális muzsikával. [...] És a kíváncsi közönség csillogó szemekkel jár el a premierekre, és nézi Kacsóh Pongrácot, akit egyszer annyira szerettek a boldog istenek, hogy soha ki nem heverhető sikert hoztak a fejére. Ezúttal már másodszor vetette tengerbe Polükratész gyűrűjét. A forró premieresték lázában azonban újra megnő a múlt tapsos emléke. A kritika az elismerés aranytálcáján nyújtja vissza a végzetes gyűrűt - a János vitéz szerzőjének."36 Fedák Sáriról csupán tíz év múlva írt: akkor a színésznő pályáját elemezve jegyezte meg, hogy Fedák „magyar volta pedig a sok amerikai, holland, francia, német szerep után csak új fűszer. Hogy mégis mennyire magyar, igazolja azt, hogy a János vitézben aratja egyik elhatározó sikerét. [...] Fedák Sárinak azonban csakhamar szűk lesz az operettszínpad. Egy igazi színésznő lakozik benne, ki az operettben is játszik, mindenekelőtt játszik."37 Ezekből a személyes élmények helyett inkább zsurnaliszta tapasztalatokra épülő cikkekből azonban nem olvasható ki, hogy Kosztolányi valaha is látta volna a Jánost vitézt, és éppen hogy nem árulkodó a Nyilatkozatok Fedák Sáriról körkérdésre adott szűkszavú válasza sem: „Fedák Sári ma és mindig csodagyermek. Bátor tehetsége és harmatos vásottsága vele együtt nőtt és nő, mint egy csodaköntös."38 33 Magyar Színháztörténet II. 1873-1920. Bp., 2001. 614. Főszerk.: Székely György. Szerk.: Gajdó Tamás. 34 (József) [Csáth Géza]: A János vitézről. Budapesti Hírlap, 1905. ápr. 2. 7. In: Uő.: A muzsika mesekertje. Összegyűjtött írások a zenéről. Bp., 2000. 47-48. Szerk.: Szajbély Mihály. 35 Kosztolányi Dezső: Rákóczi. Budapesti Napló, 1906. november 21. In. Uő.: Színházi esték. Bp., 1978. I. 648-650. Szerk.: Réz Pál. 36 Kosztolányi Dezső: Mary-Ann. A Hét, 1908. dec. 13. In.: Színházi esték, I. 455-456. 37 Kosztolányi Dezső: Fedák Sári útja. Színház és Divat, 1916. nov. 12. In: Színházi esték, II. 343-345. 38 Nyilatkozatok Fedák Sáriról. Színházi Élet, 1916. ápr. 23. - ápr. 30. 21. 68
