Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)
Még Szeberényi Lehelt is. Te megteheted. Élj a lehetőségeddel. Antológiát szerkessz, de magyar írószövetségi protokoll-lajstromot. [Nyilván elgépelés: ne protokoll-lajstromot. - K. L.] Most, látod, engem ragadott el a hév. Ne haragudj. Irigyellek, mert olyat csinálhatsz, amit én is szívesen csinálnék. Te megcsinálhatod. Nagyon jól. Sántától én a Sokan voltunk és a Föld, csillag közül csak az egyiket választanám (talán az utóbbit, mert az első, minden szépségével együtt is harmatos-első írás), s mellé okvetlenül a Nácikat tenném. - Végül magamról. Terjedelmi és egyéb okokból csak két írást ajánlanék. Vagy a Feketefehér címűt, amely a Mai magyar elbeszélők c. antológiában jelent meg (Szépirodalmi Kiadó, Diákkönyvtár, 1967.). Ezt a gyűjteményt, ha nem ismered, feltétlenül figyelmedbe ajánlanám; sok „reprezentatív" darabot tartalmaz. Vagy a Jefra Sund bukása c. novellát, amely minap jelent meg az Új Symposion ez évi 37-38. számában. Kapásból ennyit, édes jó Lajosom. És boldog lennék, ha megtisztelnél egy hozzávetőleges tartalomjegyzékkel, ha majd nagyjából kialakul antológiád tervrajza. Természetesen a továbbiakban is készségesen adom további elfogult (bár talán nem is nagyon elfogult) javaslataimat. Magam ezerfajta munkája lassan, de bizonytalanul halad előre. Kínos lenne erről közelebbit mondani. Sokféle fennakadásom volt az utóbbi hetekben. De év végére többrendbéli munkák megjelenése várható, melyekből majd boldogan küldök példányt. Utazásom Romániába teljesen bizonytalan. De talán - szeptember második felében, október elején - lesz belőle valami. Végül, de nem utoljára. Mi van Huxley-tanulmányommal? Mikor jelenik meg? Lesz belőle valami? Egyelőre ennyit. Légy oly drága, s ne hallgass a szokásos sokáig. Feleségednek kézcsók, Téged sok szeretettel ölel: Mihály Visszatérő témánk az erdélyi magyar irodalom magyarországi fogadtatása - recepciója, ahogy ezt mai tudós módon mondani illik. Leveled ugyan a „kettős kötődés" (nálunk hivatalosan inkriminált) vitája táján íródott, a helyzet azonban lényegében még nem változott. (Ma sem mondanám tökéletesnek, illetve teljesen normálisnak, noha már nem csupán egy-egy irodalmi lap - mint akkoriban a Tiszatáj, főképp Ilia Miskának köszönhetően - figyel errefelé, legalábbis saját szűkebb munkatársi köre érdekében.) Emlékezetem szerint Kelemen János írt valami bődületet, talán az Élet és Irodalomban, arra hördültem fel. „Harmadik utalásod" a válasz pontozása szerint, úgy gondolom, továbbra is élő jelenséget emel ki, egymás mocskolásában mi, magyarok (nem csupán az erdélyiek és azt hiszem, nem is mi elsősorban) kiválóak vagyunk. Mit szólnál például 2006 januárjában-februárjá- ban ahhoz, ami Szabó István (nem a novellista, hiszen ő már rég halott) ún. ügynökmúltja körül a médiában zajlik? Neked aligha kell magyaráznom, hogy mi a véleményem a titkosszolgálatokról, a besúgókról és besúgásról, ám vannak azért különbségek ügynökök és ügynökök (no meg vérbírók, hóhérok) közt - lásd életkor (tizenkilenc év), életmű (Mephisto és vidéke...). Az információ-áramoltatásnak ilyen vonatkozásai is vannak. Levélváltásunk évtizedeiben persze a sajtót efféle nyilvánosság nem zavarta-kavarta. Az antológia. Ez valóban jó példa ki- és átbeszéléseinkre - s remélem hinni, az eredményre nézve is. Volt nálunk, az Ifjúsági Kiadónál, Kolozsvárt (később az „Albatros" fiókjaként működött) egy hasznos sorozat, a Tanulók Könyvtára. Itt néha olyasmit is ki lehetett adni, amit máshol megfúrtak volna (Bukarestben, Kolozsvárt), klasszikusokat, magyarországi kortársakat. Ajánlatot kaptam Jancsik Paliéktól egy „túloldali" novellagyűjtemény összeállítására, két kötetben. (Pár évvel később, rosszabb időben - és már a Dacia Könyvkiadó égisze alatt, de alapvetően ugyanolyan feltételek közt sajtó alá rendezhettem, Nagy tél után cím alatt, a mai magyarországi költők antológiáját; ez 1974-ben 69
