Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Beke József: Édös anyanyelvünk (Gondolatok a Kecskemét környéki ö-ző nyelvjárásról)
mindig segít, mindig szeretettel reagál, mindig törődik másokkal. S hogy így volt ez a fiatalok esetében is. Nagyon megbecsülték őt a fiatalok. Albert Zs.: A Nyugat harmadik nemzedékének írói ezek, ő is az, mindegyik sokkal fényesebben látszott a magyar irodalom egén, mint ő. Görömbei A.: Nemzedéktársai sokkal jobban kibontakoztak költőként, mint ő, de Kiss Tamás költészete is értékes színfolt, különösen kései költészetének önironikus, kissé mosolygós hangvétele nagyon megragadó, ahol önmagáról is írja, hogy ő egy nagy nemzedékben mindig csak a satöbbi, másrészt pedig a száraz tenger partján érzi magát Debrecenben, jóllehet Debrecent ő nagyon szerette, mégis Bolond Istókkal vonta magát párhuzamba. Egész életművében a debreceni hagyománynak nagyon nagy szerepe van. Pályája azonban nagyon nehezen alakult, hiszen elmúlt harmincéves, amikor megjelent az első kötete, közösen egy költőtársával, majd hamarosan követte azt a második kötet 1938-ban, de utána csak jó tizenhét esztendő után jelenhetett meg újabb könyve, tehát szinte kettétörni látszott a pályája. Amikor aztán tizenhét év múlva megjelent a következő kötete, akkor már rendszeresen publikálhatott, tehát a hatvanas éveknek a korábbihoz, az ötvenes évek elejéhez viszonyított nyitódásában tudott ő igazán szerephez jutni, és akkor egyre jobban megbecsülték. Esszéírónak is kiváló volt, éppen a nagy tájékozottsága, tudása miatt. Különösen látszik az ő szerénysége abban is, hogy nagyon sokat foglalkozott a másod-harmadvonalbeli írókkal is, különösen a debreceni illetékességűekkel. De hát az igazi nagy témái Csokonai Vitéz Mihály és Móricz Zsigmond voltak, mind a kettejükről nagyon szép könyvet írt. És Tamás bácsi világához nagyon erősen hozzátartozott a református kollégium, a Debreceni Református Kollégium, annak teljes hagyományvilága, és nagyon szerette a Hortobágyot. A kollégiumról és a Hortobágyról egyaránt színes képeskönyvet írt gyermekek számára, nagy célja volt továbbadni ezeknek az értékeknek a szeretetét. Papp T: Kiss Tamás művei között meg kell említeni a fiát, Kobzos Kiss Tamást, akit én gyerekkorától követtem, mert Tomi bácsival mindig szóba került, hogy mi van a családdal, hogy van, és nagy gondban volt, hogy a fia hogy tud érvényesülni. Amikor elkezdett zenélni, nagyon tetszett neki, de nagyon izgult, hogyan fog ebből megélni. Aztán a fiával is fölvettem a kapcsolatot, amikor Párizsban járt mindig felkeresett, volt úgy, hogy kisegítettem, mert valami nem úgy jött ki neki, ahogy szerette volna, és Tomi bácsi ezt is nagyon számon tartotta. - A fiam mondta, hogy segítettél neki! Van egy fényképem, amelyiken Kiss Tamás látható Nemes Nagy Ágnessel, Lengyel Balázzsal... Albert Zs.: A Nyugat negyedik nemzedéke. Papp T.: Igen, a kimenő nemzedék, mert ők már csak olvasták a Nyugatot, nem dolgoztak bele. Kiss Tamásnak azokkal is jó kapcsolata volt, és érzésem szerint Takáts Gyula volt a legjobb irodalmi barátja. Weöres Sándorral voltak bizonyos problémái, olyan értelemben, hogy Weöres Sándort nagyon szerette, de egy kicsit megfoghatatlannak tartotta. Albert Zs.: Az is volt. Papp T: Én is ismertem, tényleg az volt, de azért ő úgy érezte, hogy ők hárman ösz- szetartoznak nagyon. Takáts Gyula, Weöres Sándor és ő. A tizenhármasok, mint Gombos Gyulától hallottam, Tatay Sándor, nem tudom, mikor született, de ő is olyantájt. Albert Zs.: Velük együtt volt ő. Papp T.: Velük együtt volt igazán jóban. Kiss }.: Prózaírókkal is jó kapcsolata volt. Papp T: S ugyanakkor az az érdekes, hogy ők, Takáts Gyula nem, de Tatay inkább, a népi irodalom hangvételét testesítették meg, Tamás bácsinál ilyesmi nem volt. O mindig nyugatos maradt, nagyon intellektuális városi mester. 74
