Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Kiss Tamásról
Eusebius - a cinikus pap - Jant téríti császárivá. így kerülnek újból szembe a katonák egy csatában, ahol megölik egymást. Mindketten abban a hitben halnak meg, hogy igazságot szolgáltattak s megbüntették az »árulót«. A paraszt mindkét táborban szolgált, s mindegyikből megszökött. O temeti el a két katonát közös sírba, ahol egymást átölelve nyugszanak az egykori ellenségek." A rekonstruált történetből úgy tűnik három áruló is akad a társaságban, a két hitet cserélő katona és a mindkettő táborát faképnél hagyó paraszt. A mű címe azonban arra utal, hogy Sánta az árulásnak egy magasabb fokára kíván rámutatni, egyiküket tartja csak tulajdonképpeni árulónak. Eddig azonban majd csak később jutunk. Az áruló dialógusaiban már megfogalmazódik Az ötödik pecsét szellemisége. Václáv szerint minden ember zsoldosnak (szolgának) születik, és mindaddig az is marad, amíg föl nem szabadítja magát. Más szóval az ember boldogságát a szabadság adja meg, amit rebel- lisséggel, forradalommal kell kivívnia. Ezt az állítást igyekszik a „hogyan éljünk, amíg élünk?" kérdésével árnyalni az író (ő ugyanolyan szereplő, mint vendégei). Ezzel meg is adja művének üzenetét: hiába bonyolódik egymásba politika és lélektan, egyén és közösség, hiába kényszerít bármire a hatalom, minden körülmény közepette adott az erkölcsös cselekvés választási lehetősége. Tekintve, hogy a szereplők a 15. századi vallásháború résztvevői és áldozatai9, Isten, mint a láthatatlan hatalom szolgálásának kérdésköre, központi helyet kap a dialógusokban, annak érzékeltetésére pedig, hogy e hatalom önnevezett földi helytartói is igen tévedékenyek e hatalom (az igazság) mibenlétét illetően, a szerző egy példázatot átemel Rotterdami Erasmus munkájából, A balgaság dicséretéből. A huszita harcosok öltözetét viselő, bottal érkező Václáv saját tapasztalataként meséli el a történetet, ami afelől gondolkodtatja el, hogy feltételezhető-e Istenről bármi, ami emberhez sem méltó. Ha van igazság, s bizonyára van, akkor hol van, ki ismerheti, hogyan ismerhető fel, miért hiszi bármely ideológia, hogy az igazság kizárólagos birtokosa, hogyan küldhet e vélelme alapján akár halálba bárkit, miben eredőzik e kíméletlen felsőbbrendűségi tudat? Hogyan lehet a másik ember életének kioltása az Igazság/Isten lényegének beteljesülése? Václáv megtalálja a választ a dilemmájára, ami egyben válasz Az ötödik pecsétben Készéi fényképész által megjelenített hamis felsőbbrendűségi tudat kérdésére is: „...legjobb esetben senki sem ismeri az Isten szándékait, még a püspök sem, még az apát sem! És ha Isten senkivel sem közli a gondolatait és a szándékait, akkor én magam sem tudok semmivel sem kevesebbet vagy többet róla, mint a püspök vagy az apát, vagy bárki, aki kiválasztottnak nevezi magát, legyen bár maga a pápa! Vagyis semmit se bizonyít az, ha valakik azt mondják magukról, hogy birtokában vannak az igazságnak - mert ettől még nyugodtan lehetnek akár magának az ördögnek a szolgái is." Václáv ebbéli meggyőződése ellenére, Isten és az igazság nagyobb dicsőségére örömmel oltja ki Jan Zsitomir életét, miközben módfelett gyűlöli áldozatát - miként végül kiderül, minden, a magáétól eltérő magatartást -, ám maga is belepusztul Jan beleinek kiontásába, vagyis életét adta azért, hogy amaz meghaljon. Ezen a ponton úgy tűnik Gyurica mester militáns alakmása Václáv, aki így vélekedik: „Ember voltam, tehát felkentje a kardnak és nyugtalanságnak mindaddig, míg tisztességes kor nem következik a világra..." A második vendég a paraszt, akinek szerepét a múltban történt eseményekben már ismerjük. Az elbeszélés jelen idejébe tulajdonképpen elsőként érkezik, de amíg az író a szobába nem hívja, a konyhában tartózkodik, végül pedig, amikor az író elbocsátja őket a halálba, ő előre megszökik a lakásból. Sánta legnagyobb megértéssel a paraszt iránt van, a puszta lét fenntartásának parancsa nyomán felmenti árulásai alól, nagymonológját pedig a novellákból ismert lendületes indulattal fogalmazza meg. Václáv és a paraszt 9 Ugyanígy lehetnének bármely más történelmi sorsforduló idejének alakjai. 57
