Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Tandori Dezső: Érzületi pótkötet
Továbbá: ha a kör állítólag végtelen, hoppá, akkor nincs vége. Mégis: a kész kör (erre mindjárt kitérek!) zártnak látszik. Higgyük el, zárt. Akkor is baj van. Mert egy kör hány kör? Egy kör végtelen sok kör. Ahányszor végigmegyek rajta, úgy „közeledek" a végtelen felé. Nincs az a gép, mely a „végtelen-számot" dobná nekünk. (Gondolom én ma.) Tehát valahol... meghalok. Abbamarad a körözés. De ha eszem van, más dolgokkal is foglalkozom. Tehát valahol abbamarad a körjárásom. A kör ott, mint végtelen-vonal, végetlen-jelenség, érzetem (és érzületem! e kettő itt, szerintem, egybeeshet), felismerésem szerint abbamarad. (Móka, hogy a felismerésben ott a mérés, mint merészség, mint merítés stb. Csoda, hogy borzadályos műfordítói pályámat jól-rosszul végig tudtam csinálni, ennyire érzetileg a magyar nyelv rabjaként. Nem érzületileg, persze. Hahah.) Talán elég ennyi. A kör sem jöhet létre lét- rehozásos alapon. Miért van mégis végtelen mennyiségűnek nevezhető pont? (Csak nevezhető! mert mindig véges számú pont van! legföljebb minimális idő alatt osztódnak ezek, létesülnek újak, halnak el... változik a pont-szemléletünk, az ám!) Mert ezek a pontok erőszakrendszer részeiként léteznek. Eleve! Ez az én érzületem szerint az erőszakelvűségből, sőt, erőszakgyakorlatiságból adódik. Tetszik, nem tetszik, van a) az elvi, elméleti pont, b) van az erőszakgyakorlatú pontok irdatlan sokasága (országok, rendszerek, távolságok, ehető és ehetetlen dolgok, mérgek, törvénybetűk stb.). Köztes - az nincs. Nem mondhatom: vettem egy gyönyörű katyó köztest, egy Szomáliái brhgumbgrrhcsombor köztest. Csak katyó szőttes van, és... talán Szomáliái stb. szőttes. A köztes az a szabadságom lenne, melynek biztos érzete a Zenónt tagadó tudás: hogy felezve (bárhogyozva! 3/5-ödözve se megy! pl.) nem jutok soha célhoz, nem jön létre... bocsánat... egy rohadt pontos pontom se. Hát még másom. Csak erőszakilag. így születnek új emberek (fizikailag), ebbe a fizikumba költözik (van benne stb.) a lélek, az érzület... állatnál kicsit másképp (? nem biztos!), jön a beszéd, a gondolkodás (állatnál kicsit másképp, „sehogy", ez utóbbit kétlem, s itt már a tudomány - szintén erőszak! - dolgozik). A világ tehát három részből áll: a) az elvi dolgok (pont, jóság stb.), b) a létrehozhatatlanból (pont, jóság stb.), c) az erőszakból, az eleve adott, elfogadandó (vagy kontrázásával nagyon is erőszakcselekményekbe kényszerülő) érzetekből, érzületekből, érzésekből, felismerésekből, ám ezek már nem fizikaiak, nem okvetlenül ily eredetűek, semmiképp sem meta-matekosak. Tehát az egész világ: erőszaktárgy, az őserőszak pedig homályban marad. A végtelen megfelelője, az ellenkező „vonalvégen". Mivel pedig vonalvégpont nincs, teremtődés sincs, erre mondhatják sokan: az élet álom... vagy hogy az életen, a világmindenségen (túlzó szó?) kívüli mindenebbségből, térbeli végtelenből csapódott ide egy szerves, netán szerves alakulásra képes meteorit stb. Rajzban: 20
