Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Ferdinandy György: Snufákok
FerdinandGyörgy Snufákok Péter alacsony, görbe lábú fiúcska. Az internátusbán mégis tekintélye van. A szülei minden hónap elején átszekereznek, ledobnak két zsák burgonyát, diny- nyét vagy tököt. Természetben fizetnek, parasztok. Itt gazdálkodnak a szomszéd faluban. Ősszel fejes káposztát, mert turaiak. A papok gazsulálnak, még a pestiek is befogják a szájukat. Hitler-szalonnán és ragacsos rozskenyéren élünk. A koplalás nagy magiszter, és mi főfoglalkozásban éhesek vagyunk. Péter édesapja is alacsony, görbe lábú ember. Csizmát visel, fehér inget és fekete kalapot. Ha rászól a lovakra, akár a falurádió: húzza a szavakat. Taóth Peéter!- így mondja a gyerek is. Nem szégyelli, csak a sok pesti vigyorog. Péter a barátom. Nem mintha meg tudnám védeni őt. Túrái káposzta!- csúfolódnak a háta mögött. Pedig nem is kerek képű: ha már, akkor inkább tojásfeje van. De a jelenlétemben mégsem bántja senki. Tiszteletben tartják a barátságokat. Én vagyok a kapus a csapatban. Ő, Péter, középpályás: manapság így szokták mondani. Mi még halinak hívtuk a középpályásokat. Az is volt, half. Igazi barát. Számíthattam rá, mióta a bizalmába fogadott. Pedig nem is tartoztunk egy tagozatba: ő latinos volt, én pedig franciás, mint általában a fővárosiak. Minket igazi franciák tanítottak, civil tanárok, a latinosokat pedig csak amolyan plébánosok. A konviktusban már együtt élt a két tagozat. Nem is olyan rosszul: nem emlékszem, hogy megszökött volna valaki másfél év alatt. Igaz, hogy felvilágosult emberek a papok. Még nők is megfordulnak az épületben, gimnazista lányok és férjes asszonyok. Vasárnap délelőtt - szentmise után- a tízórás HÉV-vel megérkezik az Endrédy-féle tánctanfolyam. Ami azonban még a szerelemnél is fontosabb: van egy szekrényke mindenkinek, ahol kulcsra zárva tartja a finomságokat. A szülők elemózsiát küldenek: gyümölcsízt, szalonnát. Kinek mit. Péter káposztás réteséből például mindenki kap. Minden évfolyamnak prefektusa van. A miénk Knüppel Ottokár. A Snufák. A rend feloszlatása után Kövesre, Köves Ottóra magyarosított.- Megjöttek a snufákok! - mondogatta év elején. Snufáknak nevezte - ki tudja, miért! - a pockokat. Nekem Kirchhoffer József a példaképem. Csosza bácsi, az ifjúsági bajnok, akiből tornatanár lett, miután meglőtték a háborúban. Már akkor is ilyen min6
