Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Lengyel András: Az úgynevezett ál-Az Est (Egy magyar médiacsata története)

Bethlen István a parlamentben kiállt Az Est terjesztésének korlátozása mellett, s így ráerősített a pszeudo-Az Est vádjaira, új helyzetet teremtett. A miniszterelnöki tekintély, Bethlen megszólalásának tartalmi és stiláris mértékletessége ellenére, megerősítette, „igazolta" a pszeudo-Az Est készítőit. Bár egy később nyilvánosságra került információ szerint az ügyészség e napokban elkobozta tőlük Az Est lapfejének kliséit, s inter nos megtiltotta nekik az impresszum nélküli megjelenést (vő. Az Est 1921. okt. 5. 3.), újra támadásba lendültek: 1921. június 10-én újabb összeállítással álltak elő. Ez már nem imitálhatta Az Estet, a Falus Elek rajzolta címfej helyére egy egészen más stílusú (talán héber betűformákra [?] alludáló) Az Est t bűnlajstroma cím került, amely fölött - a bal sarokban - ott van az önmeghatározás: Röpirat. Maga a nyomtatvány azonban változatlanul újságformátumú és tördelésű: a betűk és a tördelés módja jórészt változatlanul Az Estet idézi. Az imitációs szándék föladását jelzi, hogy ennek a nyomtatványnak szabályos impresszuma van: Felelős kiadó: / Az Ébredő Magyarok Egyesülete. / Horváth Károly és Fodor Gyula dr. / Nyomatott a Pallas r.-t. nyomdája / körforgógépein, / Budapest, V, Honvéd-u. 10. A szövegből az imitativ, Az Estként való megszólalás fikciója immár teljességgel hiányzik, sőt ez a röpirat nyíltan Az Est egyféle vádirata. A vezércikk címe is ez: Vádoljuk, a vezércikk mellé középre tördelt hangsúlyos anyag címe pedig ez: ítéljen a nemzet! S a vádoló szövegek mellett, mintegy illusztrációként és igazolásként, Az Estből vett idézetek sorakoznak. A szándék most nyíltan is megfogalmazódik: „A nemzetnek, a magyar társadalomnak Isten és ember előtt való kötelessége, hogy férfias haragjában nyíltan és nyomatékosan követelje a mindenkori kormányoktól és bíróságoktól, hogy a maguk hatalmi eszközeivel bátor és kíméletlen következetességgel sújtsák le azokat, akik ide, e szentelt földre betolakodván, meggyalázták és elárulták ennek a földnek minden vérrel szerzett dicsőségét, fiainak és leányainak szebb jövőjét s el akarták rabolni a kultúrvilág fejlődéséből a nemes, emelkedett és alkotó magyar jövendőt" (ítéljen a nemzet!).

A röpirat, mint a médiacsata újabb fejleménye, három elemével érdemel figyelmet. Az egyik kétségkívül az a retorika, amely a „destrukció" elleni vádirat alaphangját megadja, s a pátosznak s a frázisoknak sajátos egyvelege. A második A sajtó-destrukció vezérkara című, Kik csinálják Az Estet és Újságírói arcképcsarnok alcímű cikk, mely számbaveszi és jellemzi Az Est vezető munkatársait, s mint ilyen, kiegészítése a pszeudo-Az Est Miklós Andorról és Sebestyén Amoldról rajzolt portréinak. A harmadik az „igazi" Az Estből kigyűjtött hosszabb-rövidebb szemelvények gyűjteménye. (Ez részben azonos a pszeudo- Az Estben közöltekkel, részben azok kiegészítése.)

Aki - ideológiatörténészként - magát a röpiratot megszülő gondolkodásmódot kívánja tanulmányozni, az a röpirat retorikájára kell, hogy koncentráljon. Az „ébredő magyarok" gondolkodását nyilvánvalóan ez a (leginkább stiláris nézőpontból leírható) gyűlölködést, pátoszt és premodem erénysztereotípiákat egyesítő, szándéka szerint diabolizáló beszédmód jellemzi a legjobban. Ezt most, bár tartós, némely vonatkozásban máig élő gondolkodásmódról van szó, csak jelzem. Érdemi elemzése nem fér bele e cikk kereteibe. Itt egy vonását emelem csak ki, azt ti., hogy ez a beszédmód a szubjektíve megélt erkölcsi fólháborodás (s ettől nem függetlenül: a bűnbakképzés) megnyilvánulása. Logikai értelemben bármily szétfolyó és zavaros is az érvelés, mögötte egy erkölcsi indulat szubjektív élménye s „az osztó igazság" személyes képviseletébe vetett meggyőződés munkál. Jellemző e tekintetben, hogy bár a gyűlölet vezérli, a megszólaló jobban bízik az erkölcsi retorikában, mint a logikai bizonyításban: Az Est bűnössége e beszédmódban evidencia.

Aki sajtótörténészként közelít ehhez a röpirathoz, annak a második és a harmadik mozzanat az igazán érdekes. Az a seregszemle, amelyet A sajtó-destrukció vezérkara című írás ad, Az Est tizenegy újságíróját mutatja be. Ez a névsor: Salusinszky Imre, Pásztor- Pikler Árpád, Kemény Simon, Tarján Vilmos, Kéri Pál, László-Löwy Jenő, Faragó Miklós,

117