Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Lengyel András: Az úgynevezett ál-Az Est (Egy magyar médiacsata története)
Lengyel András Az úgynevezett ál-Az Est Egy magyar médiacsata története í 1921. május 26-án különös újság jelent meg a pesti utcákon. Címe és lapfeje egy jól bejáratott nagy bulvárlapé, Az Esté volt (még a lapfej jellegzetes rajza is azonos), maga a tartalom azonban már egyáltalán nem illik a névhez kapcsolódó olvasói elvárásokhoz. Sőt, a megszokottnak éppen az ellenkezője. Nem Az Est egy újabb száma került tehát az utcára, hanem - a név mögé bújva - egy ellenlap, amely így mintegy „önmagát" leplezi le. Ez a pszeudo-Az Est természetesen könnyen fölismerhető és identifikálható volt, hiszen már a lapfejben elhelyezett szövegek (amelyek az eredeti adatokat kifordítva imitálják) is mélyen árulkodóak az igazi szándékról. Ennek a lapnak az „Ara: Magyarország megcsonkítása", „Megjelenik: amíg tűrik", maga a lap pedig alcíme szerint „Az Est Bűnlajstroma". Mi több, az is precízen jelölve van, hogy: „A sorozatos hazaárulásért felelős: Miklós Andor". Az előfizetésekről pedig megtudjuk: „Az előfizetési összegekből begyűlt hasznot az ország megrontására fordítjuk, mint tettük eddig is. A fölösleg a bécsi emigránsoké." S jellemző, hogy e lap impresszumában még a szerkesztőség és kiadóhivatal egyébként neutrális adatai is élt kapnak: „Szerkesztőség és kiadóhivatal palotái, melyeket a keresztény magyarság verejtékén szereztünk, sértetlenül állnak VII., Erzsébet körút 7. sz. alatt és környékén." Ez a pszeudo-Az Est tehát - a többes szám első személyű megszólalás révén - a valódi Az Estet igyekezett lejáratni, de úgy, mintha a lap önmagát leplezné le. Az állap minden jel szerint egy Az Est elleni összehangolt támadás részeként jelent meg. A kormányzat éppen május 26-ától vonta meg a lap kolportázsjogát (ami egyszerre volt az elterjedtség radikális korlátozása s anyagi érvágás, s szélső esetben akár a lap bukásához is vezethetett volna) - azaz: a pszeudo-Az Est megjelenésének időzítése kiszámított volt. S figyelemre méltó, hogy a kormányzat jogi keretek közt végrehajtott lapkorlátozó és -fenyí- tő eljárása ezzel mintegy az „utcáról" nyert megerősítést. Maga az ötlet, hogy így, illetve, így is kell föllépni Az Est ellen, ravasz, kétfenekű ötlet volt: a pszeudo-Az Est az igazi Az Est helyett, az igazi Az Est-olvasókhoz került el (azt hihették, szokott lapjukat vásárolják), ugyanakkor e nyomtatvány mint leleplező iromány betöltötte Az Est elleni „népi" (értsd: nem kormányzati) bírálat szerepét is. S aki kézbe veszi ezt az állapot, tudja, a „körúti sajtó" zászlóshajója ezzel súlyos sebet kapott: az addig hézagtalanul érvényesülő média marketing, amely naggyá tette Az Estet, fölrepedt, s a lapról olyasmi artikálódott, ami egy szokásos jogi procedúrában semmiképpen nem szólalhatott volna meg. A nyilvánosság ilyen tematizálása a saját fegyvereit fordította Az Est ellen. A harc kimenetele mégsem lehetett kétséges. A sajtókonszem három lapja (Az Est, Magyarország, Pesti Napló) még a jogi korlátozások ellenére is olyan kommunikációs fölényben volt egy alkalmi lappal (voltaképpen röpirattal) szemben, hogy sikerük eleve garantálható volt. A sajtóbirodalom, 106
