Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris („Csonka Magyarország nem ország”: a revíziós propagandagépezet működése)
s nemcsak szerzőjét, de címét is vesztette: a Hitvallás helyett kifejezőbb, „pontosabb" címet, illetve címeket kapott: már e cikkben is nemzeti Hiszekegyként aposztrofálták, s eredeti címét le sem írták, s később már mint Magyar Hiszekegy vagy Magyar Hitvallás hirdették- hirdetik irredenta meghívókon, s nyilván emlegetik valahol - bár erre adatunk nincs, csak a permutáció adta lehetőség - Nemzeti Hitvallásként is. Pedig a vers (eredeti címén) bekerült az 1937-ben megjelent, reprezentatív Magyar versek könyvébe is, melynek szerkesztője, Horváth János a szerzőről a jegyzetekben annyit közölt: „Nevét idézett versével örökítette meg."18 A kötetről többek között József Attila is írt kritikát. A kötetben utolsó, tehát hangsúlyos kompozíciós helyen lévő Hitvallásra külön is kitért: szerinte a vers, melynek „néhány sorát többen ismerik", nem más, mint „meglehetősen üres harsogás. Hitvallás formájába foglalt kül- és belpolitikai koncepciótlanság. Kár, hogy a szépséges Himnusz mellé ezt is nemzeti imává léptették elő hivatalos vagy nem hivatalos köreink."19 (Megjegyzendő, hogy ebben a mutatós válogatásban Karinthy Frigyes például egy költeménnyel sem szerepel, ő ezek szerint nem örökítette meg nevét egyetlen versével sem.) A pályázat eredményhirdetésében ezután rátértek a másik győztes műre: „A Jelmondat nyertese B. Szabó Mihály nyugalmazott főispán. A jelmondata ez: Csonka Magyarország - nem ország, Egész Magyarország - mennyország. »E két sorban - úgymond a jelentés -, a szerzője úgyszólván az egekig kivágja azt, aminek kifejezését mind keresték. Ez úgy fog szétrepülni az országban, mint a madár, és fészkére talál minden szívben.«" Ez a cikk volt az első és utolsó alkalom, hogy leírták a pályázatra beérkezett győztes jelszó szerzőjének nevét, akiről ma már szinte csak az esztergomi helytörténészek tudnak. B. [Bessenyői] Szabó Mihály Esztergomban született 1859. január 7-én. Családja 1640- ben kapott nemesi címet, apja, Szabó Iván Imre, Esztergom vármegye főjegyzője, nagybátyja, Szabó Sándor, Esztergom vármegye főszolgabírája. O maga Esztergom vármegye főjegyzője, a Széchenyi Kaszinó színjátszó társulatának egyik szervezője,20 az „egybeállításában" megjelent Esztergom vármegye szabályrendeletei kötet (Esztergom, 1897) mellett költeményeket, elbeszéléseket és tárcákat publikált a helyi lapokban. 1905-ben azonban „a jeles tehetségű s a vármegye utóbbi két évtizedében igen szép szerepű vármegyei főjegyző elfogadta december elején az alkotmányellenes kormánytól a honti főispáni kinevezést, s ezzel sajnos erkölcsi halottá lett szülő vármegyéjében is. A decemberi közgyűlés szigorú ítéletet mondott fölötte."21 Ezután 1905-06-ban Hont vármegye főispánja volt, majd egy kis faluban - Únyon - birtokosként telepedett le, s lett „az únyi remete".22 1940- ben, december elején „Bessenyői Szabó Mihály ny. főispán 81 éves korában Esztergomban meghalt."23 Látható, hogy a Pesti Hírlap Halálozás rovatában megjelent szűkszavú hír nem említette, hogy az elhunyt az egyik legismertebb magyar mű szerzője: a jelszóra nincs utalás. 18 Magyar versek könyve. Bp., 1937. Szerk.: Horváth János. 19 József Attila: Horváth János: Magyar versek könyve. Szép Szó, 1937. júl.-aug. 90-92. In: József Attila Összes Művei 3. Cikkek, tanulmányok, vázlatok. Bp., 1958. S. a. r.: Szabolcsi Miklós. 188-192. 20 Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó 100 esztendeje, 1837-1937. Esztergom, 1938. 21 Borovszky Samu: Esztergom vármegye. Bp., 1908 [?], 446. 22 Köszönet Bodri Ferencnek az életrajzi források felkutatásáért. 23 Pesti Hírlap, 1940. dec. 7. 8. 90
