Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)
összefonódó (Szent István-rend, körmenetek, koronaőrzés) Szent István-tradíció a nemesi identitás összetartó erejét jelentette.69 A többnyelvű ország elvéhez és az egyházi primátushoz kötődő Szenti István-i állameszmével nem tudott mit kezdeni az új nemzetfogalom, illetve a nemzetállamra irányuló politikai törekvés. Az, hogy Mikszáth és Jókai is oly pontosan idézték föl a reformkori értelmiség nacionalista és antiklerikális István-ellenes retorikáját, nemcsak arról tanúskodik, hogy a reformkorban az államalapító alakja még nem illeszkedett a nyelvi alapú nemzet és a nemzetállam elképzelésébe, hanem arról is, hogy - akár 1872-ben (Eppur si műövé),70 akár pedig 1900-ban (Különös házasság)71 - a Szent István-i hagyomány megkérdőjelezésének komoly politikai aktualitása volt. A Trianont követő időszakban viszont a Szent István-i tradíció kanonizálásának volt lényeges szerepe, hiszen a modern nemzeteket, így a magyar nemzetet létrehívó eszme ekkor visszájára fordult: a modem jogállamiság igényeit az az államnemzeti ideológia táplálta, amely az utódállamokban a kisebbségi magyarság jogérvényesítésének korlátozásához vezetett. A reformkor klasszikus liberalizmusára építő, majd a dualizmus meghatározó szellemi-politikai erői által kanonizált nemzeteszmény érvényét vesztette. „Az országhatárok átrajzolása után számukra szétvált egymástól az állampolgárság és a nemzetiségi hovatartozás. Más-más ország polgáraiként a történelmileg, nyelvileg és kulturálisan együvé tartozó magyar nemzet részének tekintették magukat."72 Mindez a nemzetfogalom etnicizálódásához vezetett, valamint a Szent István-i állam örökösségére kizárólagos igény formáló magyar nemzeti emlékezet konzervatív fordulatát jelentette. A határok élesebbek lettek, a nemzeti emlékezet elvesztette nyitott és megújuló jellegét. Az idegentől való iszony, a sebzettség tudata a valódi párbeszédet, az ön- és világértéshez szükséges hermeneutikai kultúrát megnehezítette. A magyar önértelmezésben a keleti eredet, a kulturális és nyelvi különállás, a Nyugattól való nemzeti eltérés gondolata egybefonódott a Nyugathoz való tartozás nemzetállami igényével: a „kereszténység bástyája"73 metaforától az Ady-féle komp-ország (Ismeretlen Korvin-kódex margójára 1905) elképzeléséig sokféle formában és sokféle előjellel fogalmazódott meg a kelet és nyugat feszültsége a nemzeti identitás elbeszéléseiben. A hun eredet és a „párducos Árpád" alakja egyfelől, az aranybulla jogi emlékezete és a Mária Terézia-féle 69 „Ezt végre látván a haza bölcsei, / Gátokba zárták a veszedelmes árt, / S őrangyalunkat visszahozták / A diadalmi kapun Budára" - G. Festetics Györgyhez a magyar korona Budára való visszaszállításáról. Az események nemesi fogadtatásához: Ephemerides Budenses 1790. szept. 3-i száma. 70 A Rákóczi harangja fejezetben Járai Ézsaiás rektor Jenőy Kálmán és társai kihallgatásakor hosszan beszél arról, hogy a nemesi előjogokat és a latin államnyelvet elutasító, nemzeti elkötelezettségű ifjak gúnnyal illetik a koronát. Itt beszél a visszahozott korona fogadtatásáról is: „Kendtek még a magyar koronát is kigúnyolták. Ez nem reformáció tárgya, urak! (...) Csak alig múlt nehány tizede, hogy a nemzet ezt az ereklyéjét visszakapta; milyen nagy triumfális processzió volt az, amikor azt visszahozták az országba!" 71 Az első rész tizenharmadik fejezetében a magyar érzelmű Bemáth Zsigmond és a szláv öntudatot képviselő és abszolút negatív figuraként megjelenő Szucsinka János tisztelendő közötti vitában Bemáth a szlovák plébános fejéhez vágja: „Szent Istvánt nagyon megkömyékezték az idegen papok, s hamis politikai dogmákat adtak a szájába, amilyenek nekik kedveztek, például, hogy az egynyelvű nemzet törékeny. Ilyet csak egy pap gondolhatott ki, a király utána mondta, az utódok pedig szentül hitték." 72 Szabó L, „Nemzeti szocializáció a két világháború között Magyarországon." Iskolakultúra 2007/2, 51. 73 A keleti és nyugati világ szembenállása az újkori Európa számára alapvető fontosságú. A nemzeti összefogást példázó szalamiszi ütközet a török háborúk idején valamilyen mitikus előtörténetet jelentett az európai országok számára (a lepantói csata után Aiszkhülosz Perzsák című darabját felelevenítették a színpadokon), majd a felvilágosodás alatt is a nyugati szabadság metaforáját jelentette Szalamisz - Bélyácz K., „Salamis emlékezete. Fejezetek a salamisi csata európai emlékének történetéből. ” Ókor 2006/5., 50-57. A magyarokhoz: „vad tatár khán xerxesi tábora." 82
