Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)

- addig ismeretlen mértékben szól bele a nevelés, vallás és közjó kérdéskörébe, és amely állam a másodlagos hatalmak meggyengítésében érdekelt, hiszen magának igényli a lelkek feletti hatalmat.

Nemegyszer a nemzetállam központosító törekvéseit szolgálhatták a nyelvtörvények és nyelvszabályozó mozgalmak. A Kazinczy-féle nyelvújítási program mögött húzódó totalitárius beszédmód ellentmondásait - ha másképpen is, de Kölcsey lasztóci levelei előtt - már Berzsenyi is szóvá tette (Kazinczynak 1811. február 15-én, illetve június 5-én írt levelében). A bürokratikusán hatékony és centralizált nemzetállam által támogatott preskriptív akadémiai szemlélet a nyelvi változásokban ellenérdekelt volt45 (kivédendő hanyatlásként, gyógyítandó betegségként állítva be azt), oktatás és törvénykezés útján igyekezett kordában tartani a nyelvváltozatok sokaságát, értetlenül szemlélte a más nemzetállamokban élők nyelvi keveredését.46 A nyelvszabályozás igénye mögött a közösségi identitás, a nemzetállami moralitás és a Bildung-eszme védelme húzódott, húzódik.

Berzsenyi A magyarokhoz című ódája a keletkező nemzeti identitás szövege, amely olyan emlékezetek nyomát is őrzi, amelyek eltérnek a későbbiekben kikristályosult és az oktatásban kanonizált nemzetfogalomtól. A Kesergés Zápolya-, Bethlen- és Rákóczi- ellenességétől a későbbi variánsok nemzeti és nyelvi alapú ítéletéig jelentős szellem- történeti átalakulásnak lehettünk tanúi. A változó nemzetfogalommal az ellenségkép és az ítélet is változik; ami minden szövegváltozatban azonos marad, az a váteszsze- repből fakadó moralizáló beszédmód. A „mi a magyar most?" kérdése is voltaképpen egy erkölcsi felszólítást takar: a mi? főnévi kérdő névmás voltaképpen az (erkölcsileg) milyen? melléknévi kérdő névmásnak felel meg. Berzsenyi verse felhívhatja a kortárs értelmező figyelmét arra is, hogy a nemzeti önmeghatározás feltétlenül tartalmaz valamilyen kifejtett vagy csak bennfoglalt etikai állásfoglalást. A kulturális emlékezetformák értelmezője számára a 19. századi nemzeti identitás - ha tagadás formájában is- még ma is meghatározó erejű, így a nemzeti (vagy posztnemzeti) hagyományba való ágyazottság, illetve a közösségi emlékezethez való tartozás (vagy az attól való elkülönülés) az előzetes megértés és értékítélet kiküszöbölhetetlen keretét jelentik. Ehhez járul még az is, hogy a nemzetfogalomhoz való bármilyen viszonyulás - úgy a reformkorban, mint ma is - politikai-társadalmi érdekeltséget rejt magában. Éppen ezért a nemzeti identitás meghatározásai esetében élnünk kell a gyanú hermeneutikájával: a pozitivizmus laboratóriumi tisztaságával és előfeltevés-mentességével kérkedő nemzetdefiníciók voltaképpen maguk is ítéletre, értékelésre, érdekekre alapulnak, és ezt igyekeznek a tudományosság (általában a vulgáris történetírás vagy még vulgárisabb nyelvészet) álcájával leplezni. A „mi a magyar?" kérdése gyakran inkább a „milyen a magyar?" kérdésre fog válaszolni.

Berzsenyi versében is a magyar nemzeti identitásra vonatkozó kijelentések és ítéletek morális fogantatása kétségtelen. „Mi a magyar most?" - a most határozószó is sejteti, hogy nem a kérdés tétje egy tudományos definiálás, hanem erkölcsi szembesítés, felszólítás, amely felszólítás a múlttal való szembesítésből meríti erejét. Úgy tűnik, mintha a nemzeti

45 David Crystal idézi Swift írását, amelyben egy akadémia felállítását szorgalmazza: „még mindig jobb, ha egy nyelv nem tökéletes, mint hogy örökké változik" - D. Crystal, A nyelv enciklopédiája. Bp., 2003, 14.

46 Az 1846-os germanista konferencián élesen vetődött fel az elzászi, lotaringiai, hollandiai, cseh- és magyarországi, erdélyi, illetve amerikai németek nyelvi integrációjának kérdése - J. Habermas, i. m. 17-18.

76